| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Eltelt egy év.... Ideje:: 06-26-2012 @ 10:18 pm |
|
|
|
|
| Eltelt egy év és nem mondhatnám, hogy a helyzet magaslatán állok. Munkám aaaaz van, átálltam a sötét oldalra . Tényleg! A heti öt gyónás és imádság sem segít rajtam, eladtam a lelkem az ördögnek, pokolra jutok!
A pokolra jutásom nem is izgat, viszont más igen. Intenzív lelki életet élő emberként folyamatosan boncolgatom magam, szétszedem, összerakom, vizsgálom az eseményeimet és majd mikor már jó rongyosak, na akkor mehetek tovább. Ezzel nincs sok gondom, legalábbis ezt gondoltam. Egyébként meg, tök hülyeség az egész, ááá, nem is teszem többé... Azért hülyeség ez az egész megfigyelősdi, mert van egy rossz tulajdonságom, mégpedig az, hogy nem tanulok semmiből sem. Modok egy példafélét :
XY kedvesen, de átver, hazudik, félrevezet. Mindez úgy történik, hogy a határeset fogalmát súrolgatja és valamiért hiszek neki, persze utólag kiderül, hogy hatalmas hiba volt. Ezt a nemes cselekedetét ismételgeti, mármint a linkeskedést, folyamatosan, szakadatlanul és persze ártatlan kikerekedett szemekkel. Én persze minden egyes eset után megfogadom, hogy többet soha ilyen nem fog előfordulni, mégpedig azért nem , mert nem hiszek neki.... Ez tart kb. a következő mosolyáig, amivel totális agymosásban részesít és mivel nem szándékos emberölésről volt szó, ezért megenyhülök és máris lehet újból garázdálkodni jóhiszeműségem legelőjén.../Na, és akkor ezt mind feldolgozom, szétszed , összerak és aztán átver...Mielőtt megkérdezné bárki, a válaszom : de , van jobb dolgom :-)/
Persze nem ez a lényege az egésznek, nem erről akartam szólni. Az egyik ismerősöméknél áll a bál, asszonyka megunta a házasságot és próbálgatja szárnyait a család többi tagja kárára, fájdalmára. Nem ezzel a részével van a gondom, mert ugye ez nem az én gondom. Voltam már az élet napos és az árnyékosabb oldalán is, tudom, ismerem a menetét az egésznek, persze nincs két egyforma eset, sors, nincs két egyforma döntés, de a dolgok menete az valahogy nem tud meglepően más lenni. Olyan mint egy klasszikus krimi, klasszikus elemekkel, a gyilkos mindig ott van a sötét szobában :-)
Jó érzés valaki bizalmasának lenni, de ugyanakkor fájdalmas is. Vele együtt újra átélem a saját rossz élményeimet... élénken előjönnek az illatok, még fájni is tud, sőt néha düh is újra tombol bennem...furcsa...hiszen olyan rég volt...
Csapnivaló pszichológus lennék, belehalnék minden ember fájdalmába...nem is tudom hogy bírják, hogy nem rokkannak bele ... Viszont az örömök is jók ám, jó mikor sikerül egy kicsit összerakni az én kis barátomat, mikor látom, hogy célokat tűz ki maga elé, mikor küzd , mikor végre ismét nevet . Tulajdonképpen kijut a jóból és rosszból is egyaránt , gyógyulunk mindketten ./ Ez olyan vak vezet világtalant melódia, de kit érdekel ?/
Viszont, biztos én vagyok a hülye , de nem esik jól a vég nélküli hálája. A ló sem tetszik, de a túloldala sem ahová folyamatosan átesik az örökös hálálkodásával. Értem én, sőt meg is értem, de már elég, kínos és bármennyire jó barát vagy társ voltam a bajban , ennyire azért nem kell meghajolni, hiszen nem adtam neki egyik létfontosságú szervemet sem, de így nem is fogom..:-)Szerintem ezért vezették be a pszichológusok azt az iszonyatosan borsos díjat :-) Lehet ,én is ezt teszem majd, aztán a hálaadásnak vége is lészen azt hiszem :-)
Nem hiába mondják, hogy: A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-26-2012 @ 11:27 pm
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 06-27-2012 @ 09:50 pm)
Comment: a legújabb agyszüleményem, hogy minden baj oka a felelőtlenség. persze, felelőtlenség és felelőtlenség között is van különbség, feltéve, hogy értjük mi az egyik felelőtlenség, meg mi a másik. vagyis, ha nem lenne csak egyféle a felelősség - mondhatnám, ha jelentése lenne a szónak - akkor ugyebár nem kellene ennyit magyarázni, de mivel már semminek nincs jelentése, ezért folyton körüldumálni akarjuk a semmit, ahelyett, hogy azt mondanánk - a felelősség igenis ott kezdődik, hogy az ember tudja, hogy.... és akkor... és pont. szóval - ha még bírod követni - közben arra is rájöttem, hogy igazából minden baj oka az, hogy nem merünk dönteni. nem merünk dönteni abban, hogy van igazság, és az igenis nem egyenlő azzal, hogy az én igazam, hanem egyszerűen csak van olyan, hogy igazság, ami tőlem függetlenül úgy van, hogy... ha valaki levesz a lábamról a mosolyával, miközben tudom, hogy átver, akkor... A eset: jó nekem ez a játék, tehát hagyom, de akkor nem nyafogok azért, hogy átver, hanem megértően mosolygok, mert hiszen különben kivel játszanék? B eset - elküldöm meleg éghajlatra, aztán persze sajnálom magam, hogy nélkülöznöm kell a mosolyát, de mikor megérkezik az, akinek a mosolya ajándék és nem játék, akkor majd vállon veregetem magam, hogy ijnye, de jó, hogy mertem - mert nyertem :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Navarrista (Ideje: 06-30-2012 @ 12:39 pm)
Comment: mindig oda vissza ingázok a két lehetőség között, hogy az Mber vagy a megszokott sablonjait nyúzza folyton, vagy azért tűri el a szenvedést, mert nincs más választása, üdv, csab |
|
|
|
|
|
