Meleg van, meleg van, ki-ki a Tóban.
van, aki költői dicsfényben fürdik, van, aki keresetlen szóban.
Zúg a fagyi gép,melegszik az alja,
akad, aki csak nézi, de van, aki két pofára falja.
Izzadnak a gondolatok, nehezen jönnek a sorok,
sántítanak a lassú rímek, de futnak helyettük a gyors sörök.
Hőség van Pesten, hőség a Tisza partján,
hűsöl a fröccsös pohár a szomjas férfi karján.
Lesz még ebből vers, esetleg piromanos szonett, kell hozzá egy jó szék, amolyan múlt századi tonet.
Tavinárcisz is fürdik, pompázik a kelyhe, fején egy macsós szalmakalap, mi tagadás, helyre.
Trendo Zebegényben csodálja a tájat, aztán talál hideg sört is, épp pontosan hármat.
Így múlik az idő e forró honban, be is fejezem ezen opuszt, azonnal, és nyomban.