Előre is bocsánat az erős kifejezésekért...

Ti, akik csillagokat loptatok,
Özvegyeket csaltatok,
Ti, akik ott melegedtek
A kemence mellett,
Míg kérgeskezű nyomorékok
Kenik a vajat kenyeretekre,
S nem meritek megsímogatni az árvát,
Még bepiszkolódna selyem ruhátok,
Én szarok rátok!

Hol vagytok tolvajok?
Ti, akik tengerparti
Villáitokban hűsítitek
Dagadt feneketeket,
Míg az álmatlan édesapa
Fejét tenyerébe hajtva
Siratja éhes gyerekét,
Mit hoztok fel mentségül
Hogy fejetekre ne szálljon az átok?
Hát szarok rátok!

Ti, akik radikális
Kissebbség kedvéért
Tízezrek szájából loptok kenyeret,
S kedvükért nem lehet
Mondani egy miatyánkot,
Kisebbség, mely soha nem ad,
Mely két marékkal hordja
A verejtéket a munkás homlokáról,
S tudják jól hogy tőlük mit sem vártok,
Hát szarok rátok!

Ti, akik napot loptatok az égről,
Füvet a mezőről,
Ragyogást gyermek szeméből,
Rónát loptatok a búza alól,
Mit akartok most? Mit?
Azt hiszitek még hinni fogunk,
Hisz már az ürgét kiígértétek a lukból,
No, most aztán ígérjetek,
Hirdessétek igazatokat, míg kipállik a szátok!
Én szarok rátok!