| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Birs az ablak előtt Ideje:: 11-05-2012 @ 12:25 pm |
|
|
|
|
Már nem szorongott, nem félt. Apró, gyors léptekkel közeledett a bejárat felé. Az ajtó előtt még ott állt a betegszállító autó. Előre tudta, hogy tele lesz a helyiség bosszankodó emberekkel, akik reggel óta várakoznak, hogy hazaszállítsák őket. A nyári hőség megviselte még az egészségeseket is.
– Megint elromlott napközben a gép! – gondolta. Nem csodálkozott, hogy a masina időnként felmondja a szolgálatot, hisz reggeltől estig megállás nélkül dolgoztatják. Az egész megyében csupán egyetlen van belőle. Drága, okos és érzékeny gép, ezért ha elfárad, leáll. Nem úgy, mint az osztályon dolgozó egészségügyi alkalmazottak, akik látszólag fáradhatatlanul, türelmesen lótnak-futnak napokon át.
Mosolyogva lépett a terembe. Túl volt a huszonötödik kezelésen, ismerős arcok fogadták. Ott volt az énektanárnő és az a vállalkozó férfi is, akikkel már az első napon összeismerkedett.
Ó, azok az első napok! Elszívták majdnem minden energiáját. Már a betegtársak látványa is sokkoló volt. Magukba roskadt férfiak és nők, testesek és csontsoványak, parókásak, s kendőbe burkoltak, valamint megbotránkoztatni akaró, hivalkodóan kopaszra nyírt fejek bámultak maguk elé vagy fájdalomba mártott hangon panaszkodtak. Ki azt sérelmezte, hogy nem törődik itt senki a betegekkel, ki azt, hogy pár nap után begyulladt a gyógykezelt testrész. Kinek ezért, kinek azért kellett abbahagyni vagy felfüggeszteni a kezelést. Akadt olyan, aki már negyedszer van itt, mert újra és újra megtámadja a gyilkos kór.
Először mindenkit türelmesen meghallgatott, aztán rádöbbent, hogy nem lesz ez így jó. Hiába próbált könyvbe bújni vagy arrébb ülni, a notórius panaszkodók utánamentek. Pár nap múlva már ismerte a legtöbb betegtárs anamnézisét.
– Magának nincs baja? De jó magának, hogy mindig mosolyog! – szökött ki a száján valakinek.
Ő elmesélte, hogy szintén kezelésekre jár és javasolta, hogy ne beszéljenek többé betegségről. – Így könnyebb lesz, meglátják!– mondta.
Ezentúl másról forgott a szó. Hallomásból, majd látásból is megismerték egymás családját, mulatságos történeteket meséltek egymásnak.
Már az első héten észrevette valaki a váró ablakában a kintről bekandikáló birsalmafát.
– Ha az a birsalma beérik, megkóstoljuk! –
Nevettek. Elhatározták, hogy pikniket tart majd a csapat. Tudták ugyan, hogy mindez nem lehetséges, de minden nap megemlítette valaki.
Az öt-hat órás várakozási időt néha nem is érzékelték. Ha új beteg jött beavatták, vigasztalták. Egyedül egy osztályon fekvő beteget nem sikerült megszelídíteni. A nő állandóan fortyogott valamiért. Figyelte, hogy kit, mikor hívnak be előbb, azt leste, hogy kibe köthet bele, de a többség erősebb volt. Inkább előreengedték, mert érezték, hogy elrontja a baráti hangulatot. Azután, ha megkapta a sugárkezelést, rohant cigarettázni.
Most, hogy belépett az ajtón, csodálkozva látta, hogy ez a nő közeledik felé. Ahogy melléért, megállította őt:
– Nem romlott el a gépünk, most a betegszállító autó robbant le! – oszlatta el félelmét, majd mosolyféle jelent meg az arcán – Holnap hazamehetek! –
Kezében egy éretlen, még zöld birsalmát szorongatott.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-11-2012 @ 06:14 pm
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 11-05-2012 @ 01:31 pm)
Comment: Erikám! Írásod megérintett. Nagyon. Elevenen láttam a szavakból festett képet, olykor szorított belül és égetett, de a befejezés láttatta velem a remény színéből körvonalazódó alakzatot is. Festményed egy olyan szegmens, amit sokan elkerül(né)nek, ha módjukban áll, csak mert kínos, vagy csak mert úgy vélik, jobb tőle távol maradni, mert talán azzal szó szerint is távol maradnak az érzéstől, amit kiválthat ez a közeg. Arról nem is beszélve, ha az ember váratlanul belesodródik saját sorsa által... Kívülről vagy belülről megélni mindezt, én úgy hiszem, az egyik legnagyobb próbája az emberi akaraterőnek, a tartásnak, s a fizikai gyengeségből merített lelki erőnek. Azt a pluszt, amit sorstársként az általad leírt találkozások alkalmával adni lehet egymásnak, csak azok képesek, akik úttörőként viszik a zászlót. Azt a zászlót, ami a létért, a gyógyulásért lobog. Példamutató emberséged előtt most is meghajlok, és hálás vagyok, hogy láthattam ezt a benned, mint kiválasztottban létező szépséget, Köszönöm, hogy belélegezhettem ezt az önzetlen, tiszta szeretet-energiát, ami képeidből sugárzott felém. Az IK-ban kellett volna megjelennie, ott lenne igazán méltó helye. Ölellek, Drága. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-05-2012 @ 06:00 pm)
Comment: Drága Katikám! Ennyi szép után nem tudok megszólalni. Köszönöm, köszönöm köszönöm ,köszönöm köszönöm, köszönöm, köszönöööööm.......... !
Ölellek (remélem ) Hozzád elérő szeretettel! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 11-05-2012 @ 10:20 pm)
Comment: A szeretet az egyike azoknak az érzéseknek, amit nem tarthat vissza a távolság. Eljutott hozzám az ölelésed, és szívemből köszönöm, viszont öleléssel :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Si (Ideje: 11-06-2012 @ 12:41 am)
Comment: Annyira láttató, átérezhető az írásod, hogy szavakat se találok rá, csak átölellek gondolatban. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zoria (Ideje: 11-06-2012 @ 12:34 pm)
Comment: Erikám! Eszembe jutottak a rossz emlékek. Egyszer pont fölöttem romlott el a gép, úgy rázkódott azt hittem rám szakad. De a társaság az első rendű volt. Mindig akadt aki megnevettette a többieket. Mi asztal, ütő és labda nélkül hosszú pingpong meccseket vívtunk várakozás közben. És ott szoktattak rá a jógára. De azért nagy öröm amikor vége. Ölellek vali |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Attila61 (Ideje: 11-06-2012 @ 07:16 pm)
Comment: Minden tiszteletem azoké akik próbálnak segíteni, Édesanyámmal átéltem ezeket a történéseket. Köszönöm Erika, hogy megírtad! Szeretettel olvastalak! Attila |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-06-2012 @ 08:23 pm)
Comment: Drága Si! Ez a legtöbb, amit adhatunk egymásnak. Az ölelés gyógyít. Nagyon szépen köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-06-2012 @ 08:30 pm)
Comment: Ismerős dolgokról írsz Valikám. Mindig van a fránya gép alatt valaki, amikor elromlik ! (Megbetegedése épp egy héttel hosszabbította meg a kezeléseimet, az átjárást Gyulára! A jóga jó lehet! :) Puszillak! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-06-2012 @ 08:31 pm)
Comment: Kedves Attila! Köszönöm, hogy olvastál. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: hzsike (Ideje: 11-06-2012 @ 08:46 pm)
Comment: Nagyon megérintett ez az írás kedves Erika.
Olyan egyszerű, őszinte, emberhangú "emberillatú". Sosem tudhatjuk azt, ki, mikor kerülhet hasonló helyzetbe.Nagyon szépen próbáltál segíteni a bajban. Szeretettel voltam Nálad most is:Zsike |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-06-2012 @ 09:17 pm)
Comment: Drága Zsike! Ha saját magamhoz nézem a mércét - én is azt gondolom, hogy életemnek ez a legőszintébb és legletisztultabb írása. Köszönöm szépen, hogy Te is így láttad. Örömet szereztél - szereztetek, hogy olvastátok! Ölellek! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 11-07-2012 @ 11:29 pm)
Comment: Drága Erikám, példaértékű a hozzáállásod, a viselkedésed, és nemcsak ebben a szituációban! Azt hiszem így kellene élnünk: mosolyogva és mosolyt varázsolva magunk köré. Van mit tanulni Tőled! Írásod mélyen megérintett, meghatott. Légy erős és mosolygós továbbra is! Nagy ölelést küldök én is!:)) Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 11-08-2012 @ 06:59 am)
Comment: Drága Erika! Tökéletesen adtad át soraiddal a sorstárssá válás nagyon nehéz folyamatát. Nagyon szoros kötelék ez, és sokszor nem is szűnik meg a kezelésekkel. Jó ez így. Hozzáállásod főhajtást érdemel. Szeretetem, ölelésem küldöm. Tudom, odaér. :))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-08-2012 @ 05:21 pm)
Comment: Aranyos Zsuzsi! Teljesen zavarba hozol. Komolyan. A mosolyt mindenkinek ajánlom szeretettel, hiszen gyógyító szerepe van, de csak akkor, ha szívből jön. Úgy gondolom, hogy nálad sincs hiány ebből! :) Nagyon szépen köszönöm mindazt, amit írtál, öleléssel, Erika |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-08-2012 @ 05:30 pm)
Comment: Drága Anna! Bizony mondom, hogy ideért az ölelésed - és nagyon jól esett. Ahogyan írod -sorstárssá válás ez! Olyan összetartó közösség jön létre, amelyet nehéz kötelék köt össze és akik a rohanó világban -mindannyian- megállnak visszanézni, s ettől megváltoznak eddigi értékrendjeik. Nagyon szépen köszönöm a kedvességed, az érdeklődéseidet, a törődésedet. Szeretettel ölellek én is. Tudom, hogy ez is odaér hozzád! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: sodrelap (Ideje: 11-11-2012 @ 05:38 pm)
Comment: Csatlakozom Katikához, gyönyörűen megfogalmazta azokat az érzéseket lélekrezdüléseket, amely az emberben indukálódott az írásod által. Egy picinyke megjegyzésem lenne, a mosolyogféle helyett a mosolyféle tán jobban illene e szövegkörnyezetbe...
Szeretettel olvastalak: Pali |
|
|
|
|
| Hozzászóló: sodrelap (Ideje: 11-11-2012 @ 05:38 pm)
Comment: Csatlakozom Katikához, gyönyörűen megfogalmazta azokat az érzéseket lélekrezdüléseket, amely az emberben indukálódott az írásod által. Egy picinyke megjegyzésem lenne, a mosolyogféle helyett a mosolyféle tán jobban illene e szövegkörnyezetbe...
Szeretettel olvastalak: Pali |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 11-11-2012 @ 06:16 pm)
Comment: Kedves Pali! Nagyon szépen köszönöm, hogy szóltál! Elírás volt, nem vettem észre. Örülök, hogy figyelmesen olvastál! Ölellek, Erika |
|
|
|
|
|
