Búcsúzni tudni kell, hiszen jön a nagy kaszás ( kisbetűvel mert gyűlölöm) és nincsen recept, nincsen főpróba, csak búcsú van, mely végleges. Annak tűnik, de az idő múlik és rájössz nem vesztetted el akit szeretsz, hisz benned él tovább. Már senki nem veheti el tőled ami belőle maradt, a szeretetet.

Búcsúzni tudni kell, mert ez az élet. Bárki mondja ki, hogy vége a dalnak mindkettőnek fáj. Ki dühöngve, ki lágyan beletörődve, de utána is élni kell tovább. Van ki átkot szór a másik fejére, évekig bosszút forral, hogy szenvedjen a búcsúzó végre. Van ki csendben siratja ki tőle elment. Mindegy, hiszen ki búcsúzott végleg elköszönt. Bár mit tesz az ember csak magára hoz fájdalom özönt.

Van amikor az élet kegyes, kitörli az érzelmeket. Már mindegy ki volt a másik, már nincs fájdalom, nincs harag. Csak közönyös tények, Ő már csak ilyen marad. És egyre kevesebbet beszélsz róla és nem jut naponta eszedbe. Átkerült egy másik halmazba, hiába ismered, de szinte idegen neked.

Amikor felnő az ember a búcsú magaslatához gondolkozni kezd. Miért? Minek? Mit rontottam el? Erre a kérdésre csak egy belső hang figyel. És ha jön válsz az nem mindig kedvező. Bár mindenkinél kéznél a magyarázat, de az nem mindig nyerő.

Belegondolok, hány búcsút láttam mi dacból született. „Majd sírtok még utánam, visszahívtok, ha már nem leszek.” Ezt nem merem kipróbálni, hisz mindenki pótolható. Mi lesz ha egy kéz sem nyúl utánam? Harag, magány nem jó tanácsadó.

Búcsúzni tudni kell. És most jön a Karácsony. Eszembe jut hány embert szerettem és hány szeretett engem, de egy részét csak fekete-fehérben látom.

Lehet búcsúzni én sem tudtam szépen. Már tudom, hogyan kellett volna, de az idő nem visszapergethető. Most megpróbálom röviden így talán érthető:

Ti ott fenn nagyon hiányoztok és remélem néha-néha egy pillanatra hozzám is betértek. Ti itt lenn akiktől búcsúztam legyetek boldogok, békések. Erre az évre azt kérem az égtől: Ne kelljen újra búcsúznom baráttól, rokontól, testvértől. Békéljen meg mindenki a saját magával, és ha már elbúcsúztunk ne rajtam csámcsogjon, törődjön a saját bajával.