| Tegnap viszonylag hamar elment, amolyan élettelinek tűnt, anyám "édesjó" itthon díszítette a fát, én persze nem segédkeztem, nem tartottam fontosnak, és különben is édesjó most nyúlt először valamihez, ami nem nikotin, koffein, esetleg mobiltelefon. Na mindegy bőszen díszítgetett, én pedig nyomattam a számítógépet, mert miért is ne, jobb dolgom aligha van, de azért itthon kell lenni, mert karácsony, és a többi. Olyan érdektelen az egész, a pénz utáni hajsza a jobb élet reményében, a mai szlengszóval élve "GÁZ". Aztán persze hívtak erre-arra, és rávettem, magam ama elhatározásra, hogy elmegyek egy "találkozóra", viszonylag jól sikerült, időtöltés volt, és nem kellett itthon lenni, ami már felemelő szempontok egyike. Iszogattam az ásványvizem a röpke 8 fős társaságban, és jól elvoltam. Elviekben rohantam haza, mert "ünneplünk", végül hazahoztak taxival, ami igen dícséretes, és köszönet jár érte, és persze sikerült megint bemutatnom, hogy én vagyok az amerikai bevándorló, akinek mindent lehet, sznob kisleány, s semmi értelem nem sugárzik felőle. Mire hazaértem, már szólt a gregórián "Jingle bells" változat, ami inkább az agyamra ment, minthogysem élveztem volna, leültem egy kicsit a gép elé, beszéltem Katával ami nagyon jó, tanulságos volt, következett a vacsi, majd édesjó persze próbálta a karácsonyi momentumokat szebbé tenni, és nahát... csodák léteznek, de nem mindenhol, és félig-meddig sikerült is. Aztán bontottunk ajándékot ahogyan illik, én megpróbáltam örülni mindennek, majd nagy "figyelem" kíséretében bevonultam a szobámba, hátha jobb kedvem lesz tőle. Az nem sikerült, aludni is alig, viszont nem kellett tovább játszanom ezt a szerepet, hogy micsoda boldog család vagyunk, és tényleg "ti vagytok a legfontosabbak az életemben".
|
|
|
|
|
