VÁROK RÁD...

Menj ha tudsz, ne törődj velem.
Tán csak nem szakad meg , érted a szívem.
Menj ha menned kell,
Ha hív a nagy világ,
ne hald meg a lelkem kérő sóhaját.
Menj hiszen maradni nem muszáj,
csak siess ne várj túl soká.
Ha válni kell váljunk hát,
ne várjak új csodát.
Ne higgyem lesz még valami,
a nemet nehezebb, kimondani.
Menj hát ha tudsz, ha vár valaki.
Ha boldogságod ott találod, oda ki.
Én majd itt maradok, várok,hallgatok.
Tudom, jöttödre számíthatok
Ha a másik mondja, menj és kinevet.
Lásd akkor is várlak tégedet.

Kandrács Róza

Hittem…

Hittem mosolyának,
hittem szép szavának.
Csillogó szép szeme kedves sugarának.
Mit jelentett e hit?
egyszer csak szeretni
Aztán véges végül, örökké temetni.
Élni az életet, csendes lemondással.
Kifelé nevetni, hangos kacagással.
Senki meg ne tudja,
mi zajlik le itt bent,
Hogy az életemet, végleg elvesztettem.
Volt egy szép szerelem,
volt egy édes álom.
Hová lett hová tűnt, sehol nem találom.
Keresem kutatom, mezőn réten fákon.
De csak itt ül bennem mint egy csendes átok.
Emészti lelkemet, kínozza a szívem.
Mondd Istenem, vajon miért, vajon miért hittem.
Nem tudok feledni, sem megbocsájtani.
Elengedni csendben, útján menni hagyni.
Hiszékeny énemnek, vagyok most a foglya.
Egész életemben, így leszek a rabja.
Ha jönne valaki, ki felszabadíthatna.
E rabigát rólam lassan leszaggatja.
hinnék neki újra,
Feltámadt reménnyel,
szeretném én szívem egész szerelmével.

Kandrács Róza