Kint hó világít, fáradt szempilláit
a konyha már lecsukta, hűl a bukta,
illata nyálcsorgató; tud ez a Kató! 

Türelmes legyél,
forrón ne egyél!
Megnyomja hasad!
A hajnal majd csak hasad,
de addig fel ne keljél,
álmodban nyeldekeljél!
Ne félj, neked is marad!

Itt a reggel, elkészült a kávé,
ébredezik a kis lakás-enklávé,
éber szemek kísérik lépted,
te széltoló! Éjjel csak volt
egy kis illegális bukta-kóstoló!
Már tudja a fél város, ki a sáros,
szád nem fogkrémes: lekváros!!!

Nna, most vegyél, hogy
csendbe legyél végre,
kutyaszemekkel
ne nézz rám és az égre,
mint ki éhkoppon él,
és buktát sem remél!