Lassan celebnek érzem magam! Bár kicsit sértő, mert nem a nyilvánosságból, hanem a munkámból éltem mindig. Mégis olyan mintha egy bulvár lap címfotója lennék.
A celebről írnak ha kell, ha nem. Rólam beszélnek, ha kell, ha nem. A választás joga miatt a nem kellene beszélni-t választom. De nem én választok, nem választhatok.
Csak tudnám mitől lettem ilyen felkapott. Mindenki jobban tudja, hogy mikor, hol és kivel beszéltem, pedig ki sem lépek a lakásomból. Mindenki tanácsokat ad, hogyan kell ápolni anyámat, beosztani az időmet, mi jó a tartós fejfájásra. És mindig visszahallom, hogy kinek, mikor mit mondtam.
Azért van előnye. Ebből tudtam meg, hogy még fontos ember vagyok, sőt ha egyedül vagyok akkor is beszélek, mert ugye elmondták mit mondtam. A tudat megnyugtat, hiszen azt állítják, hogy nem érek rá senkivel találkozni, de mégis kiderül, hogy olyanokkal is beszélek akikről egy éve nem tudok semmit. Hurrá akkor telepatikus is lettem.
Van hátránya. Tíz éve felépítetem az elefántcsont tornyot magam köré, hogy legyen ami el zár a világ mocskától. Hosszú évek alatt kizártam azokat akik behordták kéretlenül is. De valahol mindig akad egy jóakaró aki behozza. Tehát szelektálni még tanulnom kell. Amíg csak rólam szól a fáma nincs gond. Aki ismer tudja milyen vagyok, aki a terjesztőt ismeri tudja milyen, döntse el ő, hogy mi az igaz és mi nem.
De jönnek a „hírek” ha akarom, ha nem. Aki ismer, tudja a véleményemet a házasságon kívüli kapcsolatról, a gyerek nevelésről, a meditációról, a jógáról, a politikáról, a pletykáról.
Tudom, hogy akit rosszul érint zavarja, hogy többek szerint én vagyok a keresztanyja a társaságon belüli partner cserének, illetve alkalmi használatnak. Egyszer kiszaladt a számon, hogy undorodom a belterjes tenyészettől. Azóta a krónikus párjukat megcsalók utálnak. Sokat nem vesztettem vele.
Megvan a másik forrás is. Megtanultam nemet mondani. Ennyi döbbent arcot régen láttam. „De eddig mindig mindent megtettél, most miért nem? „ És mind megsértődik, ha őszinte vagyok. Már csak egy válasz maradt: A választ keresd magadban. Így sem jobb, de legalább nem kezd hosszú önsajnálatba.
Végül is az eredmény furcsa. Ugyan annyi ember van mellettem ha baj van, de kevesebb akar kihasználni. És egyre több új emberrel van emberi kapcsolatom.
Ez honnan jutott eszembe? Attila írt egy verset az ötven utáni kérdéseiről. Mi lesz ötven után?
Majd kiderül a nyáron. Egy biztos, meleg lesz és nem tud kapcsolni a termosztát amikor meggyújtják az összes gyertyát.
Arra a napra nyugodtan lehetek celeb, nem születik cikk abból, hogy a születésnapi tortámmal spórolok a fűtésen. Esetleg megírom fél évszázad mérlegét és ha jól sikerül a jövőben törlöm a negatív oldalt. A pozitív felét már látom.
|