Ma vásárolni mentünk. Nem szoktam a szegedi Auchan áruházba betérni, vagy csak nagyon-nagyon ritkán. Még a nyáron jártam ott, akkor leállt az összes kassza. Meleg volt, és elegem volt mindenből. Szóval nyűgös voltam. Az árut nem akartam visszatenni, mert szükségem volt rá, hiszen azért mentem. A vezetőség úgy döntött, hogy mivel állnak a kasszák, és nem tudnak mit tenni nagy tálca rétessel kínálják meg a pénztáraknál álldogáló embereket. Köszöntük szépen. Kedves gesztus volt. Igaz az a fél óra maga volt a pokol, mert ugyebár mindenki haladt volna a dolgára. Nos, akkor megfogadtam, hogy kihagyom ezt az áruházat.

Ma mégis betértünk oda, hiszen balerinacipellők voltak akcióban. Imádom őket. Hozzáteszem, hogy olyan silány volt a minősége, hogy inkább ott hagytam a polcon. Nekem nem jött be. Igaz volt, aki szívesen vásárolt belőle nemcsak egy párral, hanem többel is. Vettem egy-két dolgot, gyorsan el lehetett intézni az ottani bevásárlást. Beállunk egy működő kasszához. A pénztárban egy idősebb, talán nyugdíj előtt álló vagy éppen nyugdíjas hölgy volt. Két fiatal lány vásárolt, és az Erzsébet jegyét nem fogadta el. Hogy miért? Nem hallottam jól. Aztán valahogy mégis kiderült, hogy talán azért, mert nem volt rajta összeg, és nem 2014-es volt. Kérem szépen nem 2013-at írunk? Akkor nem érvényes? Bevallom nem tudom, hogy mi a szabály, mert nekem nincsen. Férjem csak úgy beszélgetésképpen megjegyzi nekem, hogy sosem szerette ezt az áruházat. Én se. Végre mi következtünk. Bizonyítvány az összegszerű vásárlást, hogy nem érte el a 2 ezer forintot, szóval tényleg csak apróságot vettünk...fizetésnél odanyújtom a pénztárosnak a 10 ezer forintost. Közli velem: - Kisebb pénze nincsen? - mondom neki, hogy: - Nincs. Erre nagy nehezen visszaad. Leszámolja elém a pénzt és kétujjal odadobja a blokkot, mintha az a leprás lett volna.

Elfordulván a pénztártól eszembe jutott, hogy:

- a pénztáros helyében én és mások is örülnének, ha volna munkájuk

- a pénztáros helyében én és mások is örülnénk, ha nyugdíj mellett dolgozhatnánk

- a pénztáros helyében én és mások is örülnénk, ha nyugdíj előtt nem mondana fel a munkáltató

- a pénztáros helyében én és mások is örülnének, ha jobban megbecsülnék a vásárlót, hiszen belőlük élnek

végezetül akkor örülnék a legjobban, ha vele is így viselkedne más pénztáros másik áruházban, hogy érezze Ő akkor mit is ad a vásárlóknak. Úgy látszik nagyon nehezére esett egy kedves szó, vagy mosoly, de még a köszönés is. Ezt nem kell tanulni, ez belülről jön...hát benne szerintem csak üresség lakozik.