Szabi fiam 12 éves, és még egyetlen re- versemet sem olvasta. Sőt, még versemet se nagyon. Múködnek a gének?
Dávid Szabolcs: Az én fegyverem / re-ByAlex)
Az én fegyverem egy olyan tárgy, aki
mindenkit meglő és
táncolt egy szép Ak-val,
majd meglövi csendesen
az én fegyverem.
Ő az én fegyverem.
Az én fegyverem egy olyan tárgy, aki
megsoroz hét kontinenst,
robbangat szép fegyverekkel,
s töltényt fogyaszt csatákban
a fegyverem.
Ő az én fegyverem.
Refrén:
Mert nekem nincs most más,
csak a fegyverem, az én fegyverem.
Ő bárhol lő,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig eltalál
az én fegyverem, az én fegyverem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a sz**.
Az én fegyverem egy olyan tárgy, akit
hóbortos álmok lőnek,
forró csövét reggelente szelek öntik,
ettől más a fegyverem.
Ő az én fegyverem.
Az én fegyverem a végtelennel
ujjakat lő és sosem esz meg,
puskaporból készít távcsőt,
prücskök zúzzák.
Így lő majd meg csendesen.
Ő az én fegyverem.
Refrén:
Mert nekem nincs most más,
csak a fegyverem, az én fegyverem.
Ő bárhol lő,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig eltalál
az én fegyverem, az én fegyverem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a sz**.
Mert nekem nincs most más,
csak a fegyverem, az én fegyverem.
Ő bárhol lő,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig eltalál
az én fegyverem, az én fegyverem.
Úgy dúdolnám:
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a sz**. |
