Válasz Anna hozzászólására címügyben – ezúttal mélyebben és nagyon konkrétan

Lacoba jobbító szándéka vitathatatlan, ám valamit nagyon félreértett.

A vonatkozó helyesírási szabály azt tartalmazza, hogy a mű címét (értelemszerűen, hiszen cím!) nagybetűvel kezdjük, ám azt nem mondja, hogy nem írhatjuk csupa nagybetűvel.  Gabriel García Márquez A tábornok útvesztője című művének egyedi címe van, minden tagja köznév, persze hogy a kezdő névelőt kivéve mindet kisbetűvel írjuk. De A Kincses-sziget c. Stevenson-műben az amúgy köznév „Kincses”-t nagybetűvel írjuk, mivel itt tulajdonnevesült. Tehát egyrészt azért rendelkezik a szabály az egyedi címekről, mert vannak olyan állandó címek, amelyeknek a kötőszó kivételével minden tagját nagybetűvel írjuk (pl. Élet és Irodalom, Magyar Pszichológiai Szemle), másrészt pedig azért, hogy szövegközbeni idézéskor helyesen írjuk az adott címeket – a kezdőbetűt és a tulajdonnev(ek)et leszámítva kisbetűvel.
„Miközben az órán a tanár a Vörös és feketéről beszélt, Klári a pad alatt a Nők Lapja Horoszkóp rovatát böngészte.” Ha ezt a mondatot tipografizálnánk, a regény és az újság címét, mondjuk, kurzívval szednénk.

(Az persze elszomorító, hogy manapság sokan [némely dilettáns könyvkiadó is!], hajlamosak – az angolszász könyvek mintájára [ami szintén nem egységes] – a többtagú címek minden, még köznév elemét is nagybetűvel írni.)
 
Ha Lacobának igaza van, akkor a könyvkiadók mind sokszorosan áthágták ezt a szabályt, mivel tipográfiailag rendkívül változatosak a könyvcímek.
Ezért írtam a korábbi bejegyzésemben, hogy Lacoba egy tipográfiai kérdésből – helytelenül – helyesírási problémát kreált.

(Nem mellesleg: Lacoba maga is él a cím, alcím kiemelésének eszközével. Ugyan nem csupa nagybetűt használ, hanem félkövéret, sőt olykor félkövéret és aláhúzást [ami, akárhonnan nézzük is, dupla kiemelés], tehát megkülönbözteti a címe(ke)t. Szóval, akkor ki akar tűnni? Dehogy! Csupán tagolja a szöveget a jobb átláthatóság érdekében.)

Ami a netes felületen található publikációkat illeti, nem értek egyet Annával, hogy a megjelenítésnek semmi köze a nyomtatott formához. Valószínűleg a nyomtatott formából indult ki a dolog – a szöveg képernyőre adaptálásának vágya lehetett az eredő (a szövegszerkesztő program is erre utal), aztán a fejlődéssel bővültek a netes felület lehetőségei, illetve módosultak (egyszerűsödtek, vagy épp ellenkezőleg, bonyolultabbá váltak) az alaki megoldások. (Például a bekezdést nem beütés jelöli, hanem spácium, azaz sorköz.)
A neten szinte minden megtalálható (egymásnak ellentmondó dolgok, ostobaságok, tévedések is, épp ezért nem szabad mindent hitelesnek tekinteni), legyen szó tartalomról vagy külalakról, ám egységes, mindenki által elfogadott és betartott szabályrendszerről nem beszélhetünk.

A helyesírás valóban nagyon fontos – nekem is.

Nem Tom mégsem jár rosszul a tanácsaimmal.