Régebben már foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de úgy érzem, most ismét meg kell tennem.
Ma már nem hiszek Istenben, és nem gyakorlom a vallásomat. Mindezt azért, mert meggyőződésem, hogy ha ítélkezni fog valaki felettünk, az a tetteink, életünk alapján fog történni, és nem az elrebegett imák és fogadkozások száma alapján.
Megpróbálok úgy élni, hogy ne kelljen bocsánatot kérnem.
Ha meggondolatlan voltam, megpróbálom jóvá tenni, de nem egy "boccsal", hanem őszintén megbánva.
Nagyon kényelmes és egyszerű megoldás, egy bocsánatkéréssel elintézni azt, ami másnak fáj.
Persze nincs hibázás nélküli ember, ezzel tisztában vagyok.
Én is hibázom talán nap mint nap, de a lényeg, hogy nem tudatosan...
Régebben, valaki erre a versre hívta fel a figyelmem, és köszönöm neki, mert azóta is sokat eszembe jut.
Toma Judit - Mondd, van olyan,hogy bocsánat-raktár?
Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?
Mondd, mit kap az, aki csak ennyit kér magának?
És mondd, van a bocsánatnak ára?
Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára,
cipőre, kenyérre, ételre, italra,
-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?
És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?
Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?
És mondd, mi van, ha lejár az időd?
Hogy állsz meg majd akkor az emberek előtt?
Vagy ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd meg van bocsátva?
Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja, mindenkinek
egyforma mértékkel méri?
Mondd, miért nehéz megbocsátani?
Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd, nem felejthette el már
régen azóta?
Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?
S, ha találtam, továbbadhatom neked?
És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,
kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?
Mondd, lehet-e több adagot kérni,
hogyha tőlem kérnek, én is tudjak adni?
Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?
Mondd, -és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek-:
ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?
Sajnos divat lett sok embernél az, hogy egója miatt nem törődik azzal, hogy megbántja a másikat.
Miért érdekelné őket, hisz egy "bocs" és minden rendben.
Ez a megbocsátás kényszere miatt van.
Ha szeretünk megbocsátunk.
Ez természetes, hiszen a harag, a gyűlölködés nem vezet sehova. De így kiszolgáltatottá is válunk, hiszen a bocsánat nem maradhat el.
Sok ember él úgy, hogy ebből sportot űz.
Mit is tehet az, akinek meg kell bocsátania, hiszen szereti az embereket, tiszteli a másikat. Benne nem létezik olyan, hogy nincs bocsánat.
Semmit nem tehet, legfeljebb sír egy keveset.
Persze azt is óvatosan, mert ebben az egészben az a legviccesebb, hogy ha nem kellő odaadással fogadja a bocsánatkérést, még meg is sértődhet az, ki a bocsánatát kéri.
Talán érdemes ezen elgondolkodni ahhoz, hogy méltók legyünk a másik ember megbecsülésére, tiszteletére.
Ezt megvalósítani nem könnyű, de ha gondolatunkban az a nagy ÉN nem az első helyen szerepel, sikerülhet.
Csak gondolkodtam az élet dolgain...
De minek? |
