Megdobbant a szívem, amikor olvastam a beszámolót a berekfürdői alkotótáborról... Számomra Berekfürdő a "leg"...:) (Sajnálom, hogy némi keserű tapasztalatot is szereztetek).

Engedjétek meg, hogy néhány emlékemet megosszam Veletek:)

A 60-as években még nagyon csendes kis falu volt, de a nyarak !!:)

Nyolcadik után már minden nyarat végigdolgoztam, az Üveggyárral szemben volt egy hatalmas kertészet, üvegházakkal. Minket küldtek be mindig leszedni az utolsó paradicsom-paprika darabokat. Gondolhatjátok, kint 30 fok, az üvegházban minimum a duplája, (mi úgy éreztük:)... Pihenőidőben kimentünk hűsölni, és figyeltük, hogy az üveggyár udvarán hogyan húzzák az üvegcsövet az üvegfúvók (a fiatalok kedvéért: ezeket az üvegcsöveket földarabolták, és a rádiókba való "adócsöveket" készítették belőle.) Persze, ment az oda-vissza kötözködés:)

A strand akkor még a bejárathoz legközelebbi gyógymedencéből, a távolabbi "iker" medencéből állt, és a 60-as évek elején építették meg az uszodát.

A nyári szórakozást a Park étterem és a kerthelyisége jelentette (ez ma már egy alig-kocsma), de akkoriban - nekünk, kamaszoknak - maga volt az éden:) Mindig élő zene volt, vagy zongora valamilyen kísérettel, vagy énekes... és "reszketett a Hold a tó vizén"... és "tűzpiros virág, volt minden csókod, kedvesem"...:) Mi kamaszok ugyan nem mehettünk be, de a strandtól elválasztó drótkerítés mellett ugyanolyan jól láttunk-hallottunk mindent:) És most, emlékezve, értem meg, mit jelent, amikor az ember gyereke "magába a szerelembe" szerelmes:) Az esti séták az alig kivilágított tó partján... a szokásos padon.... az andalító zenét hallgatva... Hát igen, régen volt...

Egyszer kaptam egy pipacsos képeslapot, a szövege csak ennyi: "Üdv, Poé".

Poé általános iskolában osztálytársam volt. Nem volt véletlen ez a becenév, tudtuk, hogy verseket ír. 8. után eléggé szétszéledtünk, Ő is jó messzire Berekfürdőtől. Mikor legközelebb találkoztunk, kérdeztem tőle, mi volt ez a lap.

Elmesélte, egy búzatábla szélén feküdt... arról a hajam, az ég kékjéről a szemem jutott eszébe.

A hajam már inkább ősz, a szemem kékje is fénytelen... de a hangulat, a mai napig él bennem:) Poé, ugye írsz még verseket?

Érettségi után az üveggyárban dolgoztam, itt találkoztam össze a férjemmel... Az első pillantása eldöntött mindent:) Mint akin váltóláz fut végig, a lában alig bírt megtartani... 43 évet és 344 napot éltünk együtt...

Nekem Berekfürdő jelenti a kamaszkort, a biztonságot, a szerelmet, a máshol nem tapasztalt hangulatot, illatokat... és a szüleim sírját....

És még mennyi emléket:)