Pirítós kenyér

A jó nap egyik előfeltétele a pompás reggeli. A pirítós kenyér teával pont megfelelő ilyen alkalomra.
Én úgy készítem, hogy először is a kenyeret pontosan egy centiméter vastag szeletekre szelem. Ezután beleteszem a szendvicssütőbe (kenyérpirító rossz megoldás), majd sűrű odapislogás mellett aranybarmára pirítom. Közben megpucolom a foghagymát, kiveszem a vajat (a fagyos vaj a pirítós kenyér halála) és felteszem a teavizet. Ha kész a kenyér, gyorsan rádörzsölöm a foghagymát. Egy kenyér, egy gerezd foghagyma. Ami az ujjam csipete között marad fokhagymadarab azt a kenyér egy elég nagy levegőbuborékba nyomom. Ezután gyorsan megkenem vajjal. Azért kell gyorsan dolgozni, hogy a kenyérszelet forró maradjon, mivel a vaj csak így tud szépen megolvadni és finoman belediffundálnia a kenyérbe. Ezután már csak egy kis sózás, a tea kitöltése van hátra.

És amikor az eredeti zöld teádba belezuhintod az első kiskanál kristálycukrot, és közben kinézel a konyhaablakon, és azt látod, hogy gigantikus pelyhekben hull az első hó, na akkor az maga a mennyország.

Kávé

A másik föltétel egy csésze finom kávé. Ezt meg lehet inni a reggeli előtt, de utána is.
Régebben a családban csak én ittam kávét, ezért vettem egy kétszemélyes kotyogót. Kb. másfél (egy jó dupla) jött le benne. Aztán felnőttek a gyerekek, először a nagyobbik kezdett el kávézni, majd a kisebb, végül Kati is rászokott. Így most háromszor kell feltenni kávét, hogy mindenkinek elég legyen. De sebaj. Van időnk. (Egyébként a cigarettázással hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy most mindenki az enyémet szívja)
A jó kávé titka: Először is mindig kimosott, kiöblített kávéfőzőbe kell készíteni. Másodszor: nem szabad nagyon megtömni a kávéőrleménnyel, viszont az sem jó, ha túl laza, vagyis kevés. Harmadszor: takaréklángon, lassan kell főzni. Az eredmény: finom, diszkrét kotyogó hang, illatos, gőzölgő kávé.
Ehhez már csak vidám csevegés kell desszertnek, és máris jól indul a napod.