| Az első karácsony nélküled.
A vesztes megint csak én leszek.
Már te is ott vagy azok közt kik szerettek.
Beálltál a sorba akikért az életem adnám.
Hosszú évek elfogadtatták velem és velük
a fájdalmat, a külön létet.
Te meg én csak most tanuljuk milyen nehéz ez.
Készülődünk, sütök-főzök mindenki nevet.
De hiányzol nagyon mindenkinek.
Holnap délelőtt itt kellene lenned, nevetve,
ahogy jönni szoktál.
Többet nem hozod amit szeretnék,
Többet nem hallom, hogy tudtam mit szeretnél.
De mindig látni foglak a konyhámban.
Mindig hallani fogom, hogy Te másképp főznéd amit én.
Mindig itt leszel velünk!
Tudom, tudod, tudjuk!
Erre mind a ketten örökké emlékezünk.
Boldog Karácsonyt a csillagok közt!
|
