Az első néhány bogár levadászása és üvegbe helyezése során tapasztalataim igazolták a feltevésemet, szinte azonnal mozdulatlanná váltak, mikor bekerültek az üvegbe. Minden nap körbejártam a krumpliföldet, és begyűjtöttem a néhány fellelhető bogarat. Egyik nap egy szokatlan bogár csücsült a csíkosok mellett. Nagyobb volt náluk, nyúlánkabb, és hártyás szárnya is volt. Megpiszkáltam, de épp csak hogy odább lépett, mondván: - én nem velük vagyok! A kolorádók rázendítettek, hogy de igen, ő a királyunk, be kell fogni őt is, ha már nekünk pusztulni kell, legyen egy a sorsunk. - Gyalázatos népség - szónokoltam nekik – hát miért nem véditek inkább a királyotokat! Kórusban válaszoltak, hogy zsarnok, kegyetlen uralkodó, csak élősködik a nyakukon, még a krumplilevelet is nekik kell megrágni helyette, és a pépet a szájába rakni. - De hát miért nem lázadtatok fel ellene - tettem fel a kérdést. Nem tehetjük, ő a törvényes király, és a legszebb közöttünk. Éljen soká nagy királyunk! De most ne! - Legyen hát – mondtam, és nyakon csíptem őkelmét, ment alattvalói után az üvegbe. Még kettőt integetett csápjaival, aztán elmerült alattvalói körében a titokzatos folyadékban. Úgy éreztem igazságot tettem, de a versre gondolva maradt némi kétely bennem: „akasszátok fel a királyotokat”. Vajon és voltam az illetékes?