Talán még nem késő! Ébredjünk fel!

Nagyon elgondolkodtató idézetet olvastam, és a hozzáfűzött képek pedig, megrémítettek.

Végig gondoltam az elmúlt hét néhány történését, és rádöbbentem, hogy alattomosan lopakodik életünkbe a teljes elidegenedés.
Az emberek az utcán fülhallgatóval a fülükben, leszegett fejjel mennek, nem néznek semmerre, nem látnak, nem hallanak semmit.
Otthon, mindenki a szobájába vonulva ül a számítógép előtt, és tányérjára sem nézve tömi magába a műételek tömegét.
Fiatalasszonyok tucatja teszi a vacsorafőzés eredményét lefotózva az internetre.
Olyan ez mint egy segélykiáltás.
Vajon mi lesz ennek a vége?

A szilvesztert, egy baráti társasággal töltöttük egy étteremben. A nagyon szép hangulatos teremben, a személyzet tökéletes profisággal leste minden kívánságunkat, megteremtve a vidám hangulatot.
Nem messze tőlünk egy 12 fős fiatal társaság foglalt helyet.
Nem táncoltak, nem beszélgettek, az evések szünetében az éjszaka legnagyobb részében a telefonjukat nyomkodva ültek, leszegett fejjel. 
Mi az első csodálkozások után, már csak nevettünk, ha rájuk néztünk, de most Einstein idézetét olvasva más megvilágításba helyeződött bennem ez az emlék.

Megrettentem...