| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Alvilág Ideje:: 02-05-2014 @ 03:28 pm |
|
|
|
|
XVIII. Végre otthon
Nemsokára NewYork rendőrei egy eszeveszetten száguldó autóra figyeltek fel. Néhányan megpróbálták megállítani, ezeknek csak az utolsó pillanatban sikerült elugraniuk előle, s így megmenteni az életüket. Azonban a Kilenc vidám hullarabló – ez egy híres és hírhedt éjjeli mulató – előtt keményebb emberekbe ütköztek.
Itt éppen razzia volt, és itt már rutinosabb rendőrök voltak szolgálatban. A legkeményebb csavargókat is úgy vágták be a rendőrautóba, mint a krumpliszsákokat. Ezek, megpillantva a rohanó autót, nem sokat kukoricáztak, hanem előrántva revolvereiket, vad tüzelésbe kezdtek. Majd felpattanva az autóra, üldözőbe vették embereinket.
Azok elhűltek ezt látva, és remegve adtak több gázt. Így a rendőrök lassan de biztosan lemaradtak, és látva, hogy a lövöldözéssel nem érnek célt, beszüntették a tüzelést. Azonban, amikor Jackék már majdnem a célnál voltak, egy újabb, hatalmas durranást hallottak, és ugyanakkor nekirohantak egy útmenti fának.
- Defekt! – ordított fel elkeseredetten Bill, amikor kikászálódtak az autó roncsai alól.
Hosszas töprengésre nem volt idő, mert már veszedelmesen közelről látszott a rendőrautó lámpája, ezért beugrottak az ott levő ház kapuján.
A rendőrök meglátták őket, ezért felrohantak a padlásra, s míg a nagy zajra felriadt özvegyasszony – a ház gazdája – azt bizonygatta a rendőröknek, hogy ő nem ölt meg, és nem rabolt ki senkit, a tetőn keresztül megszöktek. Hamarosan ott voltak a régi tanyán, és Cherblie Jack jólesően nyújtotta ki fáradt testét:
- Végre, itthon!
XIX. Ismét munkában
Egy heti kényszerpihenő után újra munkához láttak. Zsarolással már nem kísérleteztek, mert már egyszer pórul jártak. Most rablógyilkosságra és hasfelmetszésre tértek át. Az egész rablógyilkosság sorozatot egy véletlen indította el.
Charles Lorre itt is a bostoni módszerrel dolgozott. Első áldozata egy középkorú, angolbajszos, keménykalapos, alacsony ember volt. Látszott rajta, hogy az úgynevezett jobb társaságokban forgolódik. Mint később Lorre elmondta, az emberke egy cigarettával kezében gyanútlanul közeledett, amikor ő egy deszkakerítés mögül elé toppant. Az emberke, bár először kissé megdöbbent, nem ijedt meg túlságosan, kalapját levéve meghajolt, majd így szólt:
- Bocsánat, uram, Jourdan vagyok. Nem adna tüzet?
Lorre egy kissé megdöbbent, majd elvigyorodott, és ezt mondta:
- Ó, hogyne. Természetesen. – Azzal belső zsebébe nyúlt, egy ideig kaparászott, majd megragadta a vasbotot – ő mindig ezzel dolgozott – kirántotta és lesújtott. A koponya vékony papírhártyaként beszakadt, az agyvelő a falra fröccsent belőle. Az emberke lassan a földre csúszott.
Egyébként csak hetvenöt dollár és huszonöt cent volt nála. Charles Lorre az esetből azt a tanulságot vonta le, hogy a new yorki embereknek, bár az idegeik erősebbek, mint a bostoniaknak, a fejük puhább.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-05-2014 @ 03:28 pm
|
