Lennék e még?
Arra gondolok; ha nem szeretnél,
Lennék e még a mának?
Vagy árvult testetlen lélekként,
Kóborolnék, hogy megtaláljad?
...................................................
Vagy mint egy õrült a sziklahátra,
Felmásznék...lássam a mélyt!
És makacsul ûzném messze, hogy
Ne törjön rám a szörnyet az éjt!
Beszélnék hozzád; hallgass meg kérlek,
A zord idõ elenyész,
És felejtve minden, mint a por,
Egy szellõvel elszáll az egész.
Ha nem szeretnél, nem volna remény,
Lennél, mint fájó sikoly,
Arcomra fagynád végsõ csókod,
Mit valaha adtál annyiszor.
Téged még akkor is áldanálak,
Bár sutulna ami szép,
S szememre hullna iszonyodva,
Az elmúlás éjszaka sötét.
Ringva alszik a bokron a pihe,
Mit madár hullajtott el...
Egymáshoz bújnak az estikék,
Illatfelhõben, szerelmesen.
Minden él, mozog, csak a gondolat,
Tör utat, árad...réved,
Ha nem szeretnél, lásd a világ,
Elveszítne örökre Téged.
Lennék e még a mának
Félek nem ér annyit teste-lelkem,
Hogy nélküled éljen s szép arcod,
A létezésben elfelejtsem.
|
|
