Nem én mondtam …
Nem én mondtam azt, hogy szeress, mégis engem vádolsz.
Te mondtad, hogy szerelmeddel minket összeláncolsz.
Vasra vertél édes babám engem ellenemre,
Gyöngeséged rá fogod e titkolt szerelemre.
Nem én mondtam azt, hogy szeress, mégis nagy a vétkem.
Szerelmed a Jóistentõl bizony én is kértem.
Nem érdekelt, hogy kié vagy, elborított vágyam,
amikor a pillantásod körülölelt lágyan.
Édes Babám bizony olyan nagyon nagy a vétkünk,
akaratlan bizonytalan ingoványra léptünk,
Elvakítottak a vágyak, szívemben a bánat,
Azt mondtad, hogy: „-Ne búsuljak, többé már nem látlak.”.
Barna legény! Nem átkozlak, pedig nagy a bûnöd.
Mézes-mázos szavaidat gyöngy-fûzérre fûzöd.
Leperegnek majd a szemek, úgy, mint most a könnyem,
szerelmünket nem feleded bizony olyan könnyen.
Kilenc hónap édes Babám de gyorsan elillan.
Pici babánk megszületik, s kedvesen Rád pillant.
Megbánod még azt a napot, mikor megismertél,
amikor a pihe-puha ágyikódba vittél.
Mit mondasz majd hûtlen legény annak a kis srácnak,
Ki majd egyszer Téged szólít „Édesapu”-kának?
Barna legény nem sajnállak, nem is irigyellek,
imáimba minden éjjel mégis megemlítlek.
2005.12.25.
|
|
