ESKÜVÕ
A templom csendje - a jelre vár,
s boldogan belép az ifjú pár,
csupa gyönyörûség,
társuk is velük tart,
az örök hûség …
A menyasszony ragyogás
a félhomályban;
Talpig fehérben,
gyönyörû nászruhában.
De mozdul a sötét sarok,
egy valahavolt ember
nomorbaöltözve
térdel ott , kezében rongyos
kiskalapja,
a tiszteletet a kedveseknek
Õ is megadja …
Örökre? Igen Örökre!
Feledhetetlen mondatok,
s egy gyûrött rongycsomó
a sötét sarokban
hangtalanul felzokog …
Ismerõs szavak, Szeretlek, Örökre,
kislánya, a menyasszony
Õt nem ismeri mégse …
Csak talán Anyjától – sírva,
átkozva, ha Róla szól …
Az ital – egykori jóbarát,
ma már nincs sehol,
csak egy pár õszülõ
tincs, s egy régi, kopott fénykép,
a múlt …
Mindenki boldog,
s jótkívánni sorba áll,
Neki is van menyasszonya!
Van neki is – a Halál.
Szerelmük idõtlen , határtalan,
és esküvõjük már
a küszöbön áll …
2007.04.30
|
|
