a szivárvány-híd ma, sajnos sehová sem
visz el innen, kedves. néha boldoggá tesz
ugyan, mikor nézed. mikor közel érzed.
ha felé nyúlsz végül, akkor semmivé lesz.
...
ám mikor nem látod, akkor is létezik.
nem tünik el végleg, pihenni elteszik
selyempapírokba fehér kesztyüs kezek.
fehér ruhás lények - egyedül döntenek
akár szivárványról, akár jégvirágról,
a déli ebédröl, életröl, halálról.
szóval csak megfogják, zsupsz, be a dobozba.
heten örzik aztán - éberen, topogva.
várva pillanatra, tavaszra vagy nyárra.
legszélén a vörös, a narancs, a sárga,
utánuk a zöld jön, és kék (jóbarátja),
majd a sort ibolya, és tüzvörös zárja.
...
a szivárvány-híd ma, sajnos sehová sem
visz el innen, kedves. néha boldoggá tesz
ugyan, bár nem látod - csak magadban érzed.
ha nagyon szeretnéd, újra szabaddá lesz. |
|
