| Küzdőtér |
|
|
|
| siklosi - Geiger Erzsébet (siklosi) A Tenkesen |
|
|
|
|
Előadó: siklosi
Album: Hangos vers
Szerző, cím: Geiger Erzsébet (siklosi) A Tenkesen
Meghallgatva: 992
Beküldte: siklosi
|
Látod öreg hegy!
Hûtlen lányod néha visszatalál.
Itt voltam múltkor is amikor
a Macskalyuk - dûlõben
kinyíltak az orgonák…
Halványlila könnyüket
mind értem siratták,
s a máriagyûdi kéttornyú harangját
akkor, kicsit nekem kongatták.
Már megbékéltem mindennel…
Amikor elmentem, azt hittem
nincs nagyobb kín, mint itthagyni
az öreg diófát…
Azóta a lelkem ezer bánat átjárta,
most itt vagyok újra, mert úgy fájt…
Nélkülem nyíltak ki a tulipánok, nem
szedtem idén medvehagymát…
Virágzik a jázmin.
Valaki kivágta a labdarózsát,
biztos az is útjában állt.
Innen belátni mindent…
A márványbányát, látom az úton jönni
kõporos tarisznyában
szegény Delipapát, de jó, õ már nem
látja a szomorú, kékszemû unokát.
Tiszta idõben ezüst csík fényben,
sejteni a Drávát, háborgó lelkem,
szép, vadvízû folyóját.
A kadarka oltványok átvészelték a telet.
Megérem-e egyszer, iszom -e a borát?
Maradok a rizlingnél… nem ér majd csalódás.
A szõlõsorok mentén a mezsgyén,
kihajtott a menta, szedek egy csokorral…
Jó lesz, rossz napokra.
Mert itt most jó!
Mecsek lábánál élek…
Pécs. Lázadó kamaszkorom álomvárosa…
Tenkesalja fogva tart, idejárok haza.
Két hegy közt vergõdök, mint akinek
volt már ugyan háza, lesz már lakása,
de soha nem volt és már nem is lesz: Otthona.
Most jó.
Most nyílik a pünkösdirózsa.
Kedvenc virágom.
Hé Valaki!
Ültesse majd át, egyszer a síromra.
2006.06.05. Pünkösd. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
