Mezei Katalin: Ha tiszta a szívünk
Hittük, mi valóban mások leszünk,
õszinték, igazak, szépek,
nem õröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve – a múló évek,
mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát,
jónak a gonoszt, okosnak butát,
mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,
s az igazság gyémántját adjuk tovább.
Felnõttünk aztán, s hiába hitünk,
erõsebbek már az érvek,
élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk,
a szép szavak semmit sem érnek,
csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat,
sok aljasság ellen a végsõ csatát,
de karunk még erõs, hitünk a régi:
ha tiszta a szívünk, nem törnek át! |
|