| Küzdőtér |
|
|
|
| aLéb - a_leb: A bajvívó magánya |
|
|
|
|
Előadó: aLéb
Album: ISMERETLEN
Szerző, cím: a_leb: A bajvívó magánya
Meghallgatva: 987
Beküldte: a_leb
|
Nem harcolok már, fekszem a porban
mellemen horpadt vértem verte lyuk
azt sem tudom hogy a lovam hol van...
ki nagyúrral harcol s bukik,
e sorsra jut.
Az este balzsamos
idáig elhatol a kocsmazaj
új bajnokot avatnak régi talpnyalók
egyik talán padlóra köp nevem kimondva
reggel dalolva vitte zászlóm
most már talán az is szeméten.
Szajhám tudom ma más karjába dõl
érzem párája édes illatát
és vágyom élni izzó ajkait...
Megvan a ló, amott legel
a liget mellett a sárga fûben,
okos szemével kérdõn néz fel, látod, itt vagyok
hogy vágta fejét a harsonaszóra
rúgott ki, szállt, mint húrról a vesszõ
súlyommal mit se törõdve
szemével vitte kopjám hegyét!
Megállt, ahogy elveszett a terhe
értetlenül zavartan nézett
vissza fetrengõ istenére
úgy húztak félre, mint egy farönköt
sátram mögé a porond úri porából
trágyára, póri mocsokba
- Még ...- mondta az egyik
- Hagyjuk - így a társai - vége...
az Úr kettõbe tépte -
s rohantak vissza a gyõztest ünnepelni.
Most csend van már, csak a tivornya
hangjai jönnek még néha
át a felettem reszketõ tölgykoronán.
Még egyszer, csak egyszer,
hogy értem üvöltsön a felajzott tömeg
hogy zengjék nevem, a bajnok nevét
koszorúk, fáklyafény, villanó szemek,
még egyszer csak,
addig nem lehet, ne még...
íze sincs már a hûs levegõnek
felröhögnék, az Úr fellökött
elvette nevem, elvette erõmet,
de szabad leszek ma,
páncél és test se köt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
