Valahol keresnek
Valahol, egy kis szobában,
Gyertya fénye hajladozik
Kályha fázik éh-magányban!
Vércse vijjog. Hideg lakik!
Alkonyodik!
Hajló fényben asztalánál
Idõs asszony számol gyorsan,
Szégyent nem tûr, arca halvány,
Nem alkuszik a nyomorral,
Sem a sorssal!
Fonnyadt keze sorra veszi:
Mennyi az, mi megmaradhat
Sóra, vízre jut e Neki?
Hányadán áll virradatnak,
Kit tagadnak!
Valahol, egy kis szobában
Becsületben mind' kibírva,
Drága kéznek tíz ujjával
Reszketõ papírra írva,
Inkább sírva,
Számolgatja elbúsulva,
Nem pöröl rá a közönyre,
Nem szól szegényre, sem úrra.
Fáradt szemét marja könnye,
Sûrû könnye.
Ne sírj, ne sírj Édesanyám,
Hitvány az, ki Tõled rabol!
Bús gyertya ég, fénye sovány.
Hideg szobában, valahol
Iszony dalol!
Valahol, egy kis szobában
Gyertya fénye mélán lebben,
Könny koppan az éjszakában:
Imádság sem szólhat szebben,
Soha szebben!
Valahol, sok kis szobában
Anyák sírnak fázó-hitben,
Könnyben fáznak! Áhítattal
Kérdezgetik:"Hol az Isten?"
Hol az Isten?
Akit Isten veszni hagyott,
Mégis bízza! Gyöngy-türelem
Arcán ragyog, rája fagyott!
Gyertyafénynél Mind ölelem.
Mind ölelem,
Amíg Isten nem néz hátra!
Gyertyák fénye addig libben
Édesanyák ablakába',
Míg fényében, mint a hitben:
Él az Isten!
Gondolnak fiúra, lányra,
Gyermekre, virágra, rétre,
Igaznak bízott világra,
Feledett örök-reményre:
Esti Fényre!
Valahol, sok kis szobában
Gyertyákon pislant a jövõ,
Jégvirágos ablakában
Tükrön éledõ, megszûnõ,
El-eltûnõ,
Csillogó ábránd, hópehely,
Sárgult fénykép fehér falon,
Megtört kenyér, aranykehely,
Oltó, bocsátó irgalom:
Nyugvó halom!
Valahol, sok kis szobában
Szegényen, õszen szeretnek,
Tört-fény hideg gyertyalángban
Várnak ránk, hittel keresnek,
Kik szültek. Õk nem felednek,
Nem felednek!
2009. 01. 16.
|
|
