Grigo Zoltán
Négy évtized vándora
Hosszú ideje kerestelek
én, a négy évtized vándora,
fekete hajam már megõszült,
arcom belepte az út pora.
Kerestelek, tudtam hogy vársz rám,
téged én is nagyon vártalak,
vártam hogy megüzend, hogy fázol,
mert régóta nem süt rád a nap,
jöttem száguldó fellegekkel,
vad szelek kísérték utamat,
remegõ szívvel szálltam hozzád,
siettem hogy betakarjalak.
Simogatták szemem út közben,
égbõl szálló langyos permetek,
azt súgták, hogy akire vártál,
a lány most végre megszületett.
Megérkeztem hozzád, itt vagyok,
zúgó szelek szárnyán jöttem én,
felkaplak és viszlek magammal,
elviszlek magammal messze én.
Hogyha letörölted arcomról,
a nélküled bejárt út porát,
kérlek fogadd majd be szívedbe,
a négy évtized fáradt vándorát. |
|
