Piro M Péter: Címtelen szonett
Minden ébredéssel elhagyom talán,
álmodom, hogy élek és remek dolog,
hogy megint vidám, na és szabad vagyok,
nincs teher, ha nincs örökbe rég tanyám.
Nem vigyáz a tûz, a víz, szelíd szemed,
hangodat se rejti már a nyári szél,
s nem tudom, hogy épp kinek zenél, ha kér,
...megint én se mondanék neked nemet.
Szép az út, pedig csak elsuhan veled,
zúg a fák között a zöld, a fény ragyog,
mert nekem szeretni kell, s az út szeret.
Míg te elmaradsz, sötétre itt vagyok,
csöndbe burkolom hiánytalan helyed,
s nézhetem ma Berkenyén a csillagot. |
|
