Amír kutya nyelvlógatva
Hûsölt hideg kövön
Árnyék sincs már,tombol a nyár,
Torka száraz, hörög.
De jó lenne, ha medence
Állna vacka helyett,
Egész nap csak benn feküdne,
Míg szárazság van, meleg.
Álma homoksivatagba
Viszi, hol tûz a nap,
Ég a szõre, hull a könnye,
Sehol sincs kutya-lak,
Már azt hitte, véget ért e
Kínzó földi léte,
Mikor zsongó zsongicsálás
Szállott a fülébe.
Szemét nyitva felpillantott,
S lám a szemtelenek:
Feje körül táncot járnak
Duruzsoló legyek.
Amír kutya elfeledte
Teste kín-melegét,
Háborgatták szent nyugalmát,
Ebbõl most már elég!
Talpra ugrott, rájuk csapott
Erõs jobb mancsával,
Buta legyek fuldokoltak
Amír tányérjában.
Örülhettek, van már nektek
Saját medencétek!
Igaz, aki úszni nem tud,
Vízbe esni vétek.
|
|
