Tangó
Bíborfényben a nap megfürödve,
a hegy csúcsán egy percre megpihen.
Ébred a sarki bár, de hûsölve
a portás még az árnyékból figyel.
Szállingóznak sorba a zenészek,
utolsónak a dobos érkezik.
Trombitás hangol, fény hull feléje,
a kongással a ritmust ízlelik.
Az elsõ vendégek közt érkezik
a senorita, mint minden este.
Felül a pulthoz, a bárt kémleli,
Samy! A koktélomat keverd be!
Tûzvörös estélyi ruhát visel,
combközépig oldalt fel van vágva.
Kortyol az italból, s felfigyel:
egy macsó férfi lép be a bárba.
Leül, rendel egy üveg tequilát,
lüktet a vére, vágyik a táncra.
Kortyol a nõ, ajka piros virág,
s a haja, lágyan omlik hátra.
Szabad egy táncra? Kérdi a férfi,
a zene lágyan közéjük simul.
Egyszerre lépnek, szemével kéri,
pördül a másik, arca kipirul.
A zenekar egy gyors tangóra vált,
ritmusok ölelkeznek merészen.
Táncba rejtett titkos vallomás,
s csak a tekintetek beszélnek.
Megszûnik minden, a tánc elcsábít.
Hol voltál? Kérdi szemével a nõ.
Most itt vagyok, és csupán ez számít,
és a tangó, csak a tangó a fõ.
Budapest, 2008. március 20.
|
|
