[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 66
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 66


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
| # |A |B |C |D |E |F |G |H |I |J |K |L |M |N |O |P |Q |R |S |T |U |V |W |X |Y |Z | Keresés
Vorosliliom - Kovács Daniela: Vértvajúdó legenda

Előadó: Vorosliliom
Album: Verseim
Szerző, cím: Kovács Daniela: Vértvajúdó legenda
Meghallgatva: 1804
Beküldte: Vorosliliom


Kovács Daniela (Vorosliliom):Vértvajúdó legenda



Vad reccsenésre riadtam fel az éjjel.

Talán egy korhadt léc szakadt ki sorsomból,

mint hídból a pillér, mit az idõ érlel.

Én nem tudom, mi volt... de a másvilágról

Te integettél, Apám.

S ekkor, elõször talán,

nem mosolyogtam vissza. Térszakadékon,

múlt-folyókon, lázálmon, sorsközönyön át

futottam feléd. Ó, te Árny, te Csalékony,

hát azt hiszed, gyermeked mindent megbocsát?



Lopva szöktél el, mint huszonhárom éve.

Hiányod mély barázdát vájt bennem csontig.

Vér sípolt tüdõmbõl... Az Ég szerelmére,

Apu, nélküled a világ összeomlik,

örök némaságba fagy.

Élet sincs, ahol nem vagy.

Éjjelenként álmaim átokkal vernek,

mosolyogsz várván, hogy visszamosolyogjak.

Azt hiszed, hogy a röpke tíz másodpercek

a nappalokon át is ragyogni fognak?



Egyszer kihúztalak már a vég torkából,

s Te húszévnyi jövõt ígértél cserébe,

de csak annyi jutott a kisírt csodákból,

mint csaló Júdásnak. Harminc ezüstérme.

Se-színû szavak, tervek

ma földszagot lehelnek.

Megloptál! A falánk rög gyomrát tömted meg,

jóllakattad meleg, boldog álmaimmal.

Miért fontál eskükbõl hosszú kötelet,

hogy lásd, amint jelenem húsába irdal?



Jöjj, szórj sebeimre égõ nátriumot!

Ezerbûnû vagyok. Ítélj, verj meg érte.

Most nem keresem meg a parányi zugot,

mely régen oltár volt esti vezeklésre.

Gyere, ne ácsorogj ott,

mint vérig sértett halott!

Kóstold meg a kínkeservet, kijózanít.

Vajon lesz-e így is mosolyogni kedved,

ha büszke melledbe dacom kése szakít!

Hallod, Apu, könyörgök... Fel kell ébredned...



Megremeg az éj kékje, halkan nyög a föld,

a tébolyító iszony is csitulni kezd,

de árnyad után kapva szívem fölüvölt

még egyszer, utolszor... majd simul a csendhez.

Száll, száll a sûrû pára

sorsom új hajnalára.

A valóság ím fény-szárnyait kibontja,

és feleszmélek... élek. Ha nélküled is.

Ostoba lelkû, ki mérgét végighordja,

hagyva, hogy feleméssze akár a pestis.


Edit Music File

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds