Te, ne idegelj Müller Péter!
Valamikor 1981-ben, vagy tán 1982-ben vót? Nem is tudom. Annyi biztos, hogy volt, es túrt a kurtafarkú kismalac is, bent a téeszben, mert ott azért nem verték örökké vasvillával a pici hátát, mint most Liszkai Sándor 7 holdas kisgazda össznemzeti birtokán, a püspökladányi Árvási dűlőn.
Szóval hun vót, hun nem vót, mert Szabolcsban, azaz Szabócsban vót, onnan lódultam neki, hogy elkapjam a piszkos Müller Pétert. El is kaptam, aszongya a Nagy Feró, ott a zuglói elsőemeleti panelban, hogy itt ez a phone number, ring him up, oszt játszodjatok.
Felhivom a gyereket, richtig nem ő veszi fel, hanem a szaxis, de a randi lebeszélve, valahol Budán, egy kerítés mellett, csak nem feltűnni, mert örökké azok a rohadt kopók, meg különben is csak nyugi, mert megyünk valahova. Átszállás, visszaszállás, újra átszállás, ismét visszaszállás, majd várakozás egy sarkon, aztán egy busz, egy fasztudja már mi, meg gyaloglás, oda nem nézni, és máris itt vagyunk.
Körülnézek…na bazdmeg, ez meg mi??Ez a Budai hegyoldal, szőlők, pincék, meg egy irdatlan rozoga deszkakarám. Nyikorogva nyílik az ajtaja, feltárul a titok: A Kontroll Csoport próbahelye.
Húhhh!! Apám, a Kontroll, meg minden! Barátom a száját húzgálja, hogy ez egy paraszt banda, pesti parasztok, és ő nem kíváncsi ilyen szarra, cuccuk sincs.
Ez igaz. Nem volt abban a karámban semmi. Valami dobszeru, kerek izé, meg egy 5W-os erősítő, meg néhány szaxi, meg talán gitár(?), meg semmi. Mondom a barmának, várjuk legalább meg, ha már eddig elmentünk, akkor legalább lássuk őket! Így aztán a marhája várt.
Zörgés-csattogás, zenének semmi nyoma, halálsikolyok, üti a gyerek a dobot, de nem szól, Müller Péter énekel, Ági szintén, a barátom, az a megfojtom(!!!!), meg a fejét fogja, és kínjában ordít.
És ekkor megnyílt a titok. “Minden negyedik ember kínai…Mik ezek a hullafoltok rajtam, úgy vigyáztam, mégis megint baj van…”, hallatszott. Tüdőből, a lélek mélyéből, a tökükből, Ági izzadó pinájából. Álmodtam, utaztam valahol, biztosan tudom, hogy röpültem, erre konkrétan emlékszem.
Nem rúgtam be aznap, se ragasztó, se maszti, semmi. Valami nagyot láttam, valami szörnyűt, valami elviselhetetlent: a Kontroll Csoportot. Ezt csak az értheti, aki élt már át extázist, volt már halott, szerelmes, és ragasztózás után felkötötte már magát a szilvafára az udvaron, de leesett, mert mégis, pont a szilvafa lesz majd az, nem???
*
Sziámi Sziámi a Duna tv-n. Egyetlen harapással roppantom le a sörösüveg nyakát. Az üveg szilánkos végét könnyed, begyakorlott mozdulattal nyomom át a képernyőn. Szikra, agyonver az áram, megéri!
És különben is, elég volt!
Ne idegelj Müller Péter!
