Egy az Álmodók közül
Tedd a dolgod, hagyj fel az érzéssel, hisz tudod, hol a helyed.
Mit vársz még, az idő elszállt, s hogy elpocsékoltad életed
már oly késő bánat. Most tör rád a szomjúság? Erről ki tehet?
Nem más, csakis magad. Hogy sívó sivatag az, mi körülvesz,
bár délibábos oázist lát homályos szemed, miközben elepedsz.
A Világ nem érted s miattad forog tengelyén, nem vagy csillag
sem napfény, hogy világíts, melegíts. Egy vagy a porban alant
rohanó hangyanépből, egy a terheket cipelő szürkeségből, egy
szivárványos szerelemre gondoló, kezével levegőt markoló -
egy az Álmodók közül.
/Csingi/
Egy, az álmodók közül
Egy, az álmodók közül, talán egy vagyok
Festve a maroknyi égre délibábot
Kicsiny hangyaként menetelve, látod?
Mégis végtelen, mit szívemből adok
Egy, az álmodók közül, talán egy vagyok
Kicsiny bensőmben csupa fény lobog
Elő az apró lapáttal: tűnj el hegynyi homok
Kincsek ragyognak a mélyben: lássatok!
Egy, az álmodók közül, talán egy vagyok
Ki bolondul elhisz még gyermekmeséket
Szomjazva szerelmet, lefestve a szépet
Kiért egyszer majd megállítják a napot
Egy, az álmodók közt, s csodákat álmodok
2004 05. 11.
