Weller teljes erőbedobással mosogatta a tányérokat. Néha összevert egyet-egyet, mert ugye az ideg, az mozgatta a kezeket. Ilyenkor a foga is összekoccant. Csak csattant egyet, aztán rögtön kinyitotta, és semmi baj. Így jöhetett a tíz másodpercenkénti rángás, vagy az ötpercenkénti felüvöltési roham. Ki volt védve. A lényeg a nyitott szájon volt.
“Szemes, Szemes, Szemes Tamás! Jaj, Istenem, úgy kívánom. Hol az a rongy?! … nem az, a száraz! … na ugye, hogy tudja a tanárnője! … Fúj, magyartanárnő!”- undorkodott Zója. A száraz törlőkendőt benyomja széttett, vastag combjai közé. Be a lehúzott, kis átlátszó, bulgár bugyiba. “Óh! Most jobb egy kicsit. Teljesen felvette a nedvességet. Szemes. Ő az oka. Nagyon szexi! Akkora fasza van, mint a hüvelykujjam. De szexi, mondom. És a feneke. Még hátra is nyomja!!”-visította el magát a súlyos, félszemű nő, Zója.
“De még a válladig se …”-akarta mondani Weller, viszont Zója közbevágott.
“… ér. Ezt akartad mondani, ugye?! Piszkos zsidó magyartanárnő! A fasiszta. Mert leszbikus!”-tört fel belőle az ideg.
“Én nem vagyok …”-próbál megszólalni Weller.
“Kuss leszbikus!”-üvöltötte el magát öblös, anyai hangján Zója. “Engem egy ilyen ne tanítson, akinek tátva a szája! Mert nem bírja leszopni Tanasziszt, mert a vacogó foga lenyúzza a bőrt!” Kikapta hirtelen bugyijából a törlőruhát, kicsavarta, majd visszahelyezte.
“Szemes, az igen, az férfi! Fel kell kötni neki egy műanyag faszt. Vagy elég bedugni a szájába, aztán teljesen olyan, mint egy komoly férfi!! Erre irigykedik a magyartanárnő? Igen? Neki Tanaszisz már nem is elég?! Mer az csak az én öcsém?!”-nézett mereven Wellerre. Hirtelen Weller is Zójára meredt, majd szólni készült.
“Tanaszisznak nagy, vastag …”
“Plotty!”-tapadt fel Weller arcára az előbb még Zója bugyijában áztatott, lucskos törlőkendő. Weller nem mozdult. Nem tudta, hogy most mi a teendő.
“Finom mi? Ezt szereti a pedagógusnő. Fasiszta leszbó. És nem szégyelli magát! Itt, mindenki előtt . Úristen, hova kerültem! … Ott fent, a görög hegyekben, az erdei tisztáson, az ember szájába spriccel a finom, friss kecsketej. Még habos is. Finom hegyikrumpli van hozzá, meg vaddarázs méz. Akinek jó foga van, egész nap makkolhat, te meg itt a bugyimból kikapott textíliát rágcsálod!”-fogta a fejét a depresszióba zuhant Zója. “Szemes. Istenem. Micsoda szőrös combok!”
Weller lefejtette arcáról a feltapadt mosogatórongyot, és Zója felé nyújtotta.
“Mi … mit? … Ide ne add! … Csupa lucsok! … Vitted innen! …Tanárnő!” Zója szinte elugrott Weller elől.
“Csak azt gondoltam, hogy szükséged van rá. Tudod … ahhoz!”-dadogta halkan.
“Mihez?! Mi? … Csak nem arra gondolsz? … Én olyat nem csinálok … Méghogy maszturbálni! Egy görög nő házaséletet él … Szemessel. Csak az megint nincs itt! Mert kicsit nehezebb vagyok. Száznegyven kiló, és hiányzik egy szemem. És?! Nő vagyok, nem? Tavaly voltam abortuszon!”-meredt Wellerre. Az bólogatott. Kezével mutogatott, látszott teljesen egyetértett.
“Most mit mutogatsz? Az abortuszra gondolsz? Nem értem … Arra? … Te is akarsz? … Most? Most akarsz abortuszt? Én nem vagyok orvos … na jól van, nem bánom.”-mondta beleegyezően Zója. Száját elhúzta, mosolygott. Weller üvöltött, visított, rázkódott a remegéstől, egyszerre nézett mindenhova. Elkezdett futni.
“Bummm!” Neki fejjel a falnak. Visszapattant. Neki az ajtónak. Kinyitja. Indul kifelé. “Csattt!” Visszahanyatlik. Zója markolja Weller hosszú, göndör, fekete haját. Az meg csak liheg. Tágranyílt szemekkel mered a felette mosolygó Zójára.
“Nem rohangál a parasztja! Ha egyszer elkezdtünk valamit, befejezük. Nagy levegőt veszünk.”-mondja Zója, majd fél kézzel felemeli, és Weller hasára helyezi az asztal egyik lábát. “Most … most nyomunk!”-visít fel, majd egy határozott mozdulattal ráveti magát az asztalra.
“Ooohh!”-nyekergi Weller, és oldalra ejti beüvegesedett szemű, elbambult arcát.
“Gyönyörű, gyönyörű a nő! Szexi, imádom!”-tör fel az öröm hangja az éppen betoppanó Tanasziszból. “Hó-rukk!”-veti fel magát az asztalra. “Hörrgg!”-jön valami hangszerű zörej az asztalláb alatt nyögő Wellerből.
“Jól néz ki, mi?”-kérdezi szégyellősen Zója.
“Jól, nagyon jól! De, hát fasiszta zsidó!”-legyint Tanaszisz. “Elvenném, csak örökké az erőszak, meg a lopás! Nem bízom benne.”-mondja leverten.
“Itt maszturbált, aztán gondoltam egy kicsit felkészítem neked. Tudod, a nővéred vagyok, meg minden.”-mondja Zója, miközben lekászálódik az asztalról.
“Menni kell neki dolgozni, ez meg abortuszról álmodik … Halló, ébresztő, nem lustálkodunk! Halló!”-hajol oda Weller füléhez. Semmi válasz. Na gyerünk csak, jómadzag!” Elkapja Weller egyik lábát, és dühösen végigrángatja a lakáson, egészen az ajtóig. “Héjja, hopp!”-penderíti ki az előtérbe.
“Kopp..kopp..kopp … kopp …”-hallatszik, ahogy Weller halad lefelé a lépcsőn.
Majd elhalnak a hangok.
“Bummm!”-vágja be maga után az ajtót.
“Na, elküldtem dolgozni. Nem lustálkodunk itten. Zsidó. Leszbó fasiszta! Dógozz bazmeg!”-üvölti ki a lépcsőházba. Majd felkap egy száraz mosogatórongyot, és ismét rágondol Szemesre.
