Ez az ország, Amerika az egyetlen a világon, ahol a nagyvárosi gettókon kívül lázadásnak se híre, se hamva nincs soha. Végül is nem kell, mert nyitott, formátlan ország, a politikának a mindennapi életben súlya nincs, a pénz pedig csak félig politika, sokkal inkább a lopás tudománya. Ezért volt a dolog, a punk amerikai születése is felemás, az elvetett mag szárbaszökkenését átengedő az egyébként minden oldalról horpadt, szedett-vedett Angliának. Ahol a nagy győztes, a Sex Pistols, még a Ramonest is megtagadva, aknázta alá először a királyi házat, aztán az egész szigetországot, végül a teljes civilizált világot.
Mert mi ellen lázadt volna az amerikai suburb nyáladzó, kisportolt csemetéje? Hogy nincs elég kaja? Hát attól függ kinek. Mondjuk egy 400 kilós, tipikus amerikai munkanélkülinek az biztos, hogy semmi nem elég. Ő éhes, bármikor, bármiből, bármennyit eszik. Vagy nincs elég lakás? Hát ez is nehéz lett volna, mivel errefelé az albérlet fogalma teljesen ismeretlen. Még a nyomornegyedekben is 100 négyzetméteres segélylakásokat adnak a rászoruló csavargóknak, nem beszélve a kicsit is jobb helyekről.
Akkor mi ellen?
Ezt nem lehet tudni. Bár igaz, manapság országos, elszánt mozgalom bontakozott ki a konyhasó és a tyúktojás kiiktatásáért a mindennapi életből, de ez azért mégse ragadott magával mindenkit. Talán a szexualitás az, ami valamelyest tilos, ugyanakkor a második nyilvánosságban öntik a magazinokat és videókat az ember nyakába, hacsak el nem szalad előle mondjuk az ősi erkölcsű, tisztalelkű Palesztínába.
Ezért a punk végül is Európáé lett. Elsősorban Angliáé, majd Magyarországé. Viszont, ha már kell valami ide is, akkor itt az ánizs: a kaliforniai punk, kalifapunk, vagy skate punk. Óriási a dolog, mert a szokásos szintetikus hangzavarba bekever nekünk valami hallgathatót is. Vagyis a rock szülőhazájában újra van valami, ami ha nem is igazi, de dobbal és gitárral játsszák, és még mond is néha valamit. Jó, sokat nem, hát Amerika, de egy-egy szót, egy-egy félig átérzett, érzelemszerű la-la-lát. És, ha már innen vezérlik a világot, ez azért mégis csak több, mint a jól megszokott “uhh-uhh”, meg “nyöhh-nyöhh”. És, ha mások nem is, de a gyerekek szeretik. NOFX, MXPX, Millencolin, Lagwagon, Pennywise, Lit, stb.
Sokat nem akarnak, mondván itt nincs Erzsébet királynő, Lady Di, akiket ki kell nyírni, viszont egy kis pogócska, crowd surfike, visongásocska, néhány lábszártörősöcske csak jót tehet.
Tesz is. Elsősorban a zenekarok pénztárcájának, mivel ezek a bandák ma már milliókat söpörnek be, lányok tömegeinek kis pici, piercinges szíveit dobogtatják, és a rendőrség legnagyobb megelégedésére csak szolídan, illedelmesen, szinte észrevehetetlenül tombolnak. Hol van ma már a Sex Pistols San Francisco-i véres koncertje, vagy akár az egykori Doors rendőrségi szétverése?
De nem is kell. Az csak zavarná az idillt, az ismerkedést, a rózsafürdőt. Egy kis tetoválás, néhány jól elhelyezett piercing és kellemes, tüdőt tágító, csupacsini sikoly éppen elég.
Ráadásul jobban lehet tőle másnap tanulni az iskolában, és nem utolsósorban: kitűnően megy rá a kalóriamentes, kellemesen hűtött, habos kakaó.
Ez az ország, Amerika az egyetlen a világon, ahol a nagyvárosi gettókon kívül lázadásnak se híre, se hamva nincs soha. Végül is nem kell, mert nyitott, formátlan ország, a politikának a mindennapi életben súlya nincs, a pénz pedig csak félig politika, sokkal inkább a lopás tudománya. Ezért volt a dolog, a punk amerikai születése is felemás, az elvetett mag szárbaszökkenését átengedő az egyébként minden oldalról horpadt, szedett-vedett Angliának. Ahol a nagy győztes, a Sex Pistols, még a Ramonest is megtagadva, aknázta alá először a királyi házat, aztán az egész szigetországot, végül a teljes civilizált világot.
Mert mi ellen lázadt volna az amerikai suburb nyáladzó, kisportolt csemetéje? Hogy nincs elég kaja? Hát attól függ kinek. Mondjuk egy 400 kilós, tipikus amerikai munkanélkülinek az biztos, hogy semmi nem elég. Ő éhes, bármikor, bármiből, bármennyit eszik. Vagy nincs elég lakás? Hát ez is nehéz lett volna, mivel errefelé az albérlet fogalma teljesen ismeretlen. Még a nyomornegyedekben is 100 négyzetméteres segélylakásokat adnak a rászoruló csavargóknak, nem beszélve a kicsit is jobb helyekről.
Akkor mi ellen?
Ezt nem lehet tudni. Bár igaz, manapság országos, elszánt mozgalom bontakozott ki a konyhasó és a tyúktojás kiiktatásáért a mindennapi életből, de ez azért mégse ragadott magával mindenkit. Talán a szexualitás az, ami valamelyest tilos, ugyanakkor a második nyilvánosságban öntik a magazinokat és videókat az ember nyakába, hacsak el nem szalad előle mondjuk az ősi erkölcsű, tisztalelkű Palesztínába.
Ezért a punk végül is Európáé lett. Elsősorban Angliáé, majd Magyarországé. Viszont, ha már kell valami ide is, akkor itt az ánizs: a kaliforniai punk, kalifapunk, vagy skate punk. Óriási a dolog, mert a szokásos szintetikus hangzavarba bekever nekünk valami hallgathatót is. Vagyis a rock szülőhazájában újra van valami, ami ha nem is igazi, de dobbal és gitárral játsszák, és még mond is néha valamit. Jó, sokat nem, hát Amerika, de egy-egy szót, egy-egy félig átérzett, érzelemszerű la-la-lát. És, ha már innen vezérlik a világot, ez azért mégis csak több, mint a jól megszokott “uhh-uhh”, meg “nyöhh-nyöhh”. És, ha mások nem is, de a gyerekek szeretik. NOFX, MXPX, Millencolin, Lagwagon, Pennywise, Lit, stb.
Sokat nem akarnak, mondván itt nincs Erzsébet királynő, Lady Di, akiket ki kell nyírni, viszont egy kis pogócska, crowd surfike, visongásocska, néhány lábszártörősöcske csak jót tehet.
Tesz is. Elsősorban a zenekarok pénztárcájának, mivel ezek a bandák ma már milliókat söpörnek be, lányok tömegeinek kis pici, piercinges szíveit dobogtatják, és a rendőrség legnagyobb megelégedésére csak szolídan, illedelmesen, szinte észrevehetetlenül tombolnak. Hol van ma már a Sex Pistols San Francisco-i véres koncertje, vagy akár az egykori Doors rendőrségi szétverése?
De nem is kell. Az csak zavarná az idillt, az ismerkedést, a rózsafürdőt. Egy kis tetoválás, néhány jól elhelyezett piercing és kellemes, tüdőt tágító, csupacsini sikoly éppen elég.
Ráadásul jobban lehet tőle másnap tanulni az iskolában, és nem utolsósorban: kitűnően megy rá a kalóriamentes, kellemesen hűtött, habos kakaó.
