Ó Ida-Anna, ki lányod és anyád
és asszonyod, ki úgy ölel ma át,
ahogyan ölelt mindaz, aki volt...
kinek apja, s anyja vagy egyszemélyben,
mert a saját műved szinte egészen...
Lehet, hogy él... lehet, hogy álom,
lidérces fény , mely nincs is a világon,
vagy egy szobor, mely mozdulatlan várja,
hogy leboruljanak elé imádva,
vagy szolgálód, ki lesi szép szavad,
vagy dajkálgat, hogy ne maradj magad.
Lehet, hogy szellem, s éjfélkor kisért,
vagy jó tündér, aki mindent megért...
Hajnalban hess!
Már nagyon messze jár,
de hívd, keresd...
a gondolat majd újra rátalál.
Holnap talán egy tarka pille lesz,
vagy esőként virágot permetez...
vagy hulló lomb között egy csöpp levél,
mely szinesebb tarkább a többinél....
s ha párát ont a fázós őszi rét
a ködben Ida-Anna fut feléd...
