“Nem! … Tudod apu milyen vagyok, első a megbízhatóság, a becsület … utálom a hazugságot! … és a kétértelmű viselkedést! … Én nem vagyok olyan, olyan mint mások, olyan kis cicababa!”-itta meg Bea egy hajtásra a pohárban lévő martinit. A citromkarikát nyalogatva fintorgott csak úgy a levegőbe. Időnként oldalra dobálta vállig érő, szőkésbarna haját, majd durcásan nézett apja kérlelő szemeibe.
“Kislányom, tudod milyen rendes és mebízható fiú Laci! … És szeret is téged, sőt nagyon-nagyon. Tűzbe tenném érte a kezem! Vele nyugodtan elmehetsz egy kicsit csatangolni a strandon, a mólónál, sőt táncolni is este. Itt van Füred, az egész Balaton, süt a nap, szikrázik a víz, nézz ki az ablakon. … olyan, mint meseországban … hidd el nincs abban semmi rossz, ha engedsz egy kicsit a csábításnak. Látod anyu is enged, nézd most is …”.
A nő, a csillogó szemű, fényes hajú, kicsit telt, de még mindig nagyon csinos, későharmincas nő egy forró csókkal zárta le férje gondolatait. Betöltötte az egész szállodai szobát, az Auróra-szálló tetején levő panoráma helyiséget a szerelem élménye. Bea is elmosolyodott kissé. Imádta, mikor szüleit szerelemben égve csókolózni látta. Szerette őket, és nagyon-nagyon. Soha nem kiabáltak rá, szabad volt mellettük, olyan igazi barátok, valódi társak voltak számára. “És apa, óh apa, ő olyan megértő, és jóképű is, és minden …!” Odaugrott a turbékoló galambokhoz, és lenyomott arcukra egy-egy cuppanós puszit. A könnye is kicsordult örömében, hogy ilyen szép, ilyen csodaklassz családja van.
Érezte azonban, tovább nem várhat.
“Laci! Ahh! Már félórája vár a taxinál … azt mondtam csak kicsit felugrom, mert mintha lett volna valami a fogaim között, és imádom a csillogó, hófehér fogakat, és … jaj, elfelejtettem …!”-kezdte el lassan a bőgést.
“Kislányom, na, ne sírj! … mosolyog a putyi-mutyi … tessék, itt van húszezer forint, menj, és csavarogj egyet Lacival! És ne felejts el csókolózni! Tudod, a te korodban már ezt nagyon illik!”-mosolygott rá élete legszebb férfija, az apja.
Tizennyolc éves volt, jelessel érettségizett, már tulajdonképpen fel is vették a bölcsészkarra a Kossuthra, minden olyan csodálatos és perfekt volt az életében. Arca szép, ajkai fényesek, alakja szabályos, egyszerűen szexi, Laci, aki akár herceg is lehetett volna Monacoban, egyszerűen szép, olyan igazán férfias, gyengéd, kedves és határozott. Csak valami, valami mégis hiányzott. “De mi? Mi az, ami nincs meg? Mi az, amit annyira kívánok?”-tűnődött időnként elgondolkodva.
A móló nagy, zsúfolt és lenyűgöző volt. Sirályok, körül a köveken elvont arcú sporthorgászok, a kikötött, hullámok csapkodásától himbálózó hajó is olyan igazi volt. A matrózok szexik, mint Schwartzenegger, a kapitány, mint a Titanic-ban az a szakállas, de szexi öreg pasi. Odabújt hirtelen Lacihoz, érezni akarta a fiú testét, az egészet. Tartózkodó átölelés volt a válasz. Kicsit elhúzva száját elfogadta a helyzetet.
“Nem vagyok elég szép, vagy izgató, esetleg valami visszataszító van rajtam? Talán a szagom? … Áh, hülyeség, most fürödtem, Lancóme-ot használok, frissen mostam fogat. Én, a Barbie-girl!”-mosolyodott el.
“Gyerünk a strandra! Siessünk, fussunk!”-kiáltotta hirtelen a fiú felé. Az láthatóan megdöbbenve, vonszolva követte a felragyogott lányt.
“Bea, most viccelsz? … Fürdőruha sincs rajtad! Csak ilyen szoknya, meg ing, meg harisnya, meg …”
“És?! Az nem elég, az nem is tetszik? Azt hittem tetszem neked! … De ezek szerint csak …”
Tetszel!! Nagyon tetszel!! Imádom a szoknyádat és a harisnyádat!”-váltott át határozottba a srác. Komolyan, elszánt arccal nézett egyenesen a lány szemeibe.
“Akkor bizonyítsd be! Hiszem, ha látom!”-szipogta az elkeseredett Bea.
“Hogy, hogy bizonyítsam be?! És itt az utcán, Balatonfüred kellős közepén?”-tátogott Laci, nem tudta most mit is csináljon.
“Aha!”-vonta meg vállát a kissé megnyugodott lány. “Itt és most! Miért, nem mered, nem vállalsz, szégyellsz mások előtt megérinteni?! Igen …?”
A fiú csókkal zárta le a lány ajkait, magához szorította, kezeit lassan húzta fel a lány combjain feszülő, fehér harisnyán. Látta semmi tiltakozás, sőt a lány egyre forróbban csókol. Kezei a szoknya alatt matattak. Ahogy a lány fenekére értek, érezte teste ágaskodni kezd. Bea egyszerűen, minden fölösleges mozdulatot mellőzve fogta, és Laci jobb kezét hasához szorította, majd benyomta bugyijába. Ott a füredi főút kellős közepén, a járókelők és autósok megdöbbent szemeitől kísérve tapasztotta rá most az ő jobb kezét Laci nadrágjában meredő vágyálmaira, arra, amiről minden este álmodott: a fiú ágaskodó szerelmére.
Szinte egyszerre élveztek el. A lány érezte a kilövellő, meleg valamit, ami keresztülszivárgott a nadrág szövetének pólusain, egyenesen a tenyerébe. Érezte a lüktetést, a fiú görcsölő remegését, és ő is remegett, rángatózott, görcsölt az élvezettől. A srác feneke kőkeménnyé meredt tenyerében, és szinte magábahúzta, tépte, cibálta.
Egymásra kenték a kezeiken lévő szerelmi illatokat és ízt, és mintha mi sem történt volna, kéz a kézben ballagtak tovább az úton, egyenesen a strandra.
A bejárattól azonnal a víz felé siettek, ahol Laci vetkőzni kezdett, fürdőnadrág volt rajta, és úszni akart. Bea egyenesen, nem titkolva, a fiú alsónadrágjára meredt, ahol ott volt a folt, a kilőtt szerelmi vallomás látványa, amit érezni akart. Valahogy olyan izgató, olyan meséberingató volt számára az egész. Odahajolt, mélyen, tüdeje mélyére szívta az illatot, az elsült férfiérzés átható szagát. Úgy érezte felrobban, mintha parázs gyulladt volna valahol a teste mélyén, és égetné, perzselné, el akarná hamvasztani. Izzadt, lihegett, mellkasa le-feljárt izgalmában. Érezte bódul, attól a szagtól, a férfiíz tüzes illatától egyszerűen berúgott. Nem tudta mit csinál. Az víz felé fordult. Beugrott … a derékig érő vízbe. Felnézett, fején hínár, iszap, kagylómaradványok. Nem érdekelte már semmi. Érezte nő, és férfit akar. Itt, és most!
Laci szemeibe nézve, szemrebbenés nélkül vette le magáról ingét. Melltartóját egyetlen rántással szabadította meg testétől. Szoknyája, harisnyája egyszerűen nem érdekelte, észre se vette, hogy rajta van. Bugyiját azonban lassan, de határozottan húzta le, megpuszilta, és a fiú felé nyújtotta.
“Tessék, a tied … szeretlek!”
A fiú láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel, nem tudta, hogy ez most valóság, vagy csak vicc.
Bea viszont nem várt tovább. Kilépett a vízből a partra, és úgy félmeztelenül, melleit minden lépésnél remegtetve, a srác elé állt.
“Azt akarom, most, és teljesen!”-mutatott határozottan a fiú sliccére. Ott azonban, talán pontosan az izgalomtól, nem volt semmi. Bea azonban már nem törődött a rászegeződött szemekkel, a körülötte ácsorgó férfiakból áradó szenvedély hangjaival. Egyetlen mozdulattal húzta le Laci fürdőnadrágját. A rugalmas, de csak himbálózó testrészt lágyan tenyerébe vette, és céltudatosan simogatva, le-felhúzogatva rajta a bőrt keménnyé, naggyá, ellenálhatatlanul támadóvá tette. Arcán boldog mosollyal, kezével ráhúzva bugyiját, a fiú nyakába csimpaszkodott.
“Húzz fel magadra!”-utasította a dadogó srácot. Az szoknyája alá nyúlt, fenekét felemelve, combjait maga köré csavarva magára húzta a nőt.
Bea egy “szeretlek”-et sóhajtva, “akarom , hogy belémhatolj” lihegve lassan, érzéssel beleült a fiú mostmár ágaskodó, olyan igazán nagy rúdjába.
Sikított. Visított a hirtelen fájdalomtól, ahogy az a hatalmas, kemény hús beléhatolt, de egy pillanat múlva, mikor kitágultak kicsit izmai, már csak fejét hátravetve, fenekét előre-hátra csavarva-facsarva le-felugrálva dobálta magát az élvezettől.
Tudta, hogy nézik. Talán az egész strand. Látta, hogy körülállják a felingerelt, izmos, szexi férfiak. Érezte, mikor egyikük végigsimított rugalmas, bársonyos fenekén. Tudta, hogy ez nem helyes. Sőt, ez igazán csúnya, és otthon még csókot sem ígért Lacinak, de most, az adott pillanatban nemcsak élvezte a mostmár mindenét érintő, és simogató férfikezeket, hanem ő is elengedte Laci nyakát, és mivel a férfi erősen tartotta ölében, ő pedig izmos combjaival teljesen átölelte, nem eshetett le, így semmivel nem törődve a mellette álló két férfi kőkemény rúdjára tapasztotta kezeit. Vadul le-felhúzogatva, nyögve, sikoltva, izzadva engedte, hogy combjára, kezére spricceljék szerelmük fehér, sűrű, ragadós élményét.
Laci nem tudta mi történik, ő csak élvezte, hogy Bea magáévá tette. Számára álmai megvalósulása volt ez a pillanat.
Hatalmas sikoly rázta meg a levegőt.
Bea teljesen kitátott szájjal, szenvedő, fájdalmas arccal, behúnyt szemekkel meredt az ég felé. Lassan csökkent a feszültség, ernyedtek az izmok, és arcán a meglepődést az élvezet vonásai váltották fel.
Előbb lassan, majd egyre vadabbul dobálta magát a mostmár nemcsak elől, hanem hátul, a fenekében is benne levő, őrülten lüktető rudakon.
Érezte, amint testébe lő először elől, aztán hátul is a szerelem. Ebben a pillanatban eszméletét elvesztve, iszonyatosan sikoltva elélvezett. Percekig tartott az élmény és az önkívület.
*
Csend.
A balatoni szellő halk susogása ébresztette fel, ahogy hanyatt feküdt Laci ölében a kellemesen hűvös pázsiton. Hallotta távolról a partraverődő víz ütemes csobbanásait, és a fiú fülébesúgó lehelletét.
“Szeretlek, nagyon szeretlek Bea! … Köszönöm, csodálatos volt!”-lihegte alig hallhatóan Laci.
A lány felnézett, egyenesen a srác arcába, meghökkenve látta a fiú arcán azt a fura, kéjes érzést, amitől mindig rossz érzése támadt.
“Mi volt csodálatos, miről beszélsz?! … És kik ezek a fura alakok, ezek a kinyújtott nyakú férfiak itt körülöttünk?! … Mi ez az egész? … Mi folyik itt?!”-kiál-totta felháborodottan. “Nahát, ebből elég volt, és te Laci, te is olyan fura vagy!”
Végigtapintott magán, érezte minden a helyén, inge begombolva, de valahogy olyan fura szagú minden, és mintha kicsit koszos is lenne.
“Azonnal mennem kell haza, rendbe akarom szedni magam, este táncolunk azt mondtad, nem?!”-nézett kérdően a srácra. Határozottan, semmire nem várva elindult a bejárati kapu felé, majd hatalmas tempót diktálva egyenesen haza az Aurórába, fel a szobába.
“Kislányom, olyan fáradtnak nézel ki … csak nem történt valami?”-kérdezte aggódó hangon az apa.
“Áh, dehogy, csak elaludtam a strandon, meg olyan furcsákat álmodtam, meg a fiúk lelocsoltak vízzel, képzeld egyenesen a Balatonból, az pedig nagyon sáros volt, szóval megfürdöm, és átöltözöm. Beszélgess addig Lacival, pá!”
Beugrott a fürdőszobába, be a zuhany alá. Ledobált magáról mindent. Kirántotta a zuhanyzó ajtaját, belépett a kellemesen meleg víz alá. A szappannal szinte maszírozta melleit, testét, combjait. Fenekét mosta éppen, mikor a pici, szállodai szappan könnyedén, ellenállás nélkül csúszott be … oda, igen a fenekén levő pici, vagy inkább nagy lyukacskába. Érezte olyan jó, olyan kellemes, teste megrándult, nem húzta ki. Engedte, hogy magától kicsússzon. Odanyúlt, érezte valahogy más, mint reggel volt.
“Ahhh!! Mégis megtörtént, nem álom volt! … Ahhh!! Dehát csodálatos volt!! Akarom! Megint, most és még!!”-nyivákolta halkan, élvezettől síró hangon.
Ujjai csiklójára tapadtak, kezében a szivacs mellein és fenekén siklott ide-oda, majd lassan, elernyedten csúszott le az elnehezült test a zuhanyrózsa szitáló esője alatt a tusoló falán a padlóra.
Unottan, szinte részeg lassúsággal nyitotta fel szemeit … combjait, csípőjét simogatva az emlékekre gondolt. Kéjesen elmosolyodott, szája sarkában huncut gondolat vibrált.
“Szerelem, első a szerelem … és a hűség … kell, hogy megbízható legyen!”-mosolygott ravaszul tovább.
“Megbízhatóan szexi … és ne kérdezzen!”
“Szexeljen! … a többi férfi az én dolgom, majd én szeretem őket!”
Mosolyogva, boldog arccal lépett ki a zuhany alól, kapta magára fürdőköpenyét, és toppant szinte meztelenül apja, Laci és az időközben belépett három szomszédsrác elé. Szemükbe nézve lassan, élvezettel kérdezte meg:
“Szóval, akkor nem ugrunk le egy kicsit a strandra?”
