| Küzdőtér |
|
|
|
Születésnapodra
Született a Vízöntő havában
egy szép napon...
Botlik a kéz, akár a gondolat
hogyan is lehetnék én a verssel
köszöntő, ki születésed napját
harsány pirossal bekarikázza.
Napok-hetek húznak felettem, mint
szökő űrhajó az áttört atmoszférán,
s míg megjárnak más dimenziókat
vagy épp a szomszédos utcát
minek jeges hátán csúszik a láb,
mint szívemben e tétova szándék….
Mi lehetne számodra a legszebb
ajándék, már csupán gondolom,
de át nem adhatom, hiába raktam
volna kincsekkel tele kezem.
Búvó rejtelmeidet megérintettem,
ahogy vízbe ejtett tükrön csillan a fény,
sejtés maradt, ki lehetsz igazán.
E nap lesz az egyetlen talán, s az év
hogy gondolok Rád, midőn szemem
elől eltakar majd a jótékony feledés.
Így most köszönöm csillagunknak,
hogy megszülettél, pár órát voltál nekem
lépésed igazodott léptem üteméhez
rövid utunkon, s megszerettelek.
Legyen tiéd az öröm, zengő muzsika,
simogató napfény, szívednek nyugalma,
kedvesed szerelme, gyermeked mosolya.
Siker hulljon rád, a sors adja, mire vágysz.
Ha gond zörget, házadban ne találjon szállást…
Zsáknyi a jókívánság szokás és szív szerint.
Repül tovább a gondolat, szavam halkul,
hátha űrbe vagy csendben szívedre hull.
Isten éltessen sokáig – már csak ennyit –
s élj nagyon boldogul.
február 12
Cím: Születésnapodra
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Szabolcs Piroska Jul
Beküldve: February 11th 2005
Elolvasva: 4713 Alkalommal
Pont:
Beállítások: 
[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]
|
|
|
|
|
SzGy 2022-05-09 22:55:02
Már megbékéltem azzal,
hogy ez végleg így legyen.
Előbb jön az emléked
mindig, mint elképzelem.
Ami megtörtént egykor,
bizonnyal elfeledted,
nem jó múlton időzni,
mint folyton egyszer egyet
s más kiszámolóst játszva
a csöndet kísérteni,
a holt szeretőt játszom,
míg az ég enged játszani.
De a fény visszacsillant,
ím, későn, s hívatlanul,
és most én botlom bután,
szavakra lépve, balul.
Ez egy apát idéz, ki
egykor legóra lépett,
hogy álmát megőrizze
elpihent gyermekének,
s a legó sincs már sehol,
a gyermek felnőtté lett,
szétszéledt már mindenki,
tegnap: csak múló képek.
Azt mondod, jobb feledni,
piros karikát, napot?
már ködbe vész az év is..
adtam - és megadatott,
hogy nevemre csók simul,
de más dimenziókba
vetül űrutazásunk:
álmunk nem vált valóra.
Én is kívánnék, de félek,
hogy megint balul sül el.
Voltak, s lesznek ítészek,
és van, mi nem évül el.
Színem! Tudd, nem éltem úgy,
mint rég nekem kívántad,
kívánnám inkább meséd,
mint hogy átjárjon a bánat.
de átjár: s emlékezem,
elviszem rejtelmeim.
Neked szép öregséget,
és legyen Akkor megint!
Megéneklem utolszor
szerelmünk tűnt napjait,
s véle tizennyolc évünk
tűnik el ma hajnalig.
|
|
|
|
|
kerlac 2005-02-12 17:13:07
Ezt is így...pontosan így, Drága Csingi!
|
|
|
|
|
kerlac 2005-02-12 17:11:43
Ezt is így...pontosan így, Drága Csingi!
|
|
|
|
|
Audrey 2005-02-12 09:32:33
Igazán szép vers... :-)))
|
|
|
|
|
Anonyma 2005-02-11 21:21:54
Nagyon szép! ..."gondolkoztam mit is adhatnék Neked?,amit csak én adhatok,s amiről te is tudod,hogy igazán én vagyok..."
|
|
|
|
|
|
