Édesanyámnak.......

Szavam szárnya gondolataimba beakad
visszaránt minden hívogató pillanat
leül állati félelmem - magához szorít a kábulat
ölelése agyamban minden érzést szétfagyaszt

szólnál hozzám
de nem szabad

szólnék hozzád
de nem bírok

szólnál
de szavad lépte hangtalan
fájdalom szorítja és nyüszítés
akiben egy világ lángja simogató érintés

félek?

olyan mélyről jön a csend
hozzád rohan - s engem elfelejt
hegedűn sír a félelem - bennem jár
a végtelen
szédülnek a képsorok
odamennék
de nem tudok
sírnék az alvó éjeken
torkom szorítja életem

engedj


virágot szedni sírokon
hol eltemetett a fájdalom
liliom fehérsége nő a dombokon
emlékeim szívemben leporolom

ne menj el
nem mehetsz

itt sír könnyeden a vad képzelet
letörli a földet
hóförgeteg
kitemet a szeretet
gyere vissza - adj újra életet

könnyekkel
öntözöm

a hóban

emlékem
kínjait

simogatom jégvirágom...

Cím: Jégvirág
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Safárik Gabriella
Beküldve: February 22nd 2005
Elolvasva: 1165 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]