A legnagyobb bűntetés, hogy embernek születtem,
őseim nyomán a sorsomat követtem,
minden sejtemben pusztítást hozhattam,
mindenre mi szép Két Lábbal tapostam.
Annyi minden más lettem volna,
kecsesen suhanó nyárhozó gólya,
levél a fán, vagy kő a kispatakban,
hasznosabb lennék tán bármely más alakban.
Bocsáss meg föld, mit ellened vétkezek,
de, hogy romboljanak, ezért nőttek kezek,
két lábra álltam, hogy nagyobbat rúghassak,
okasabb lettem, azért, hogy pusztítsak.
Mert egyet megteremtünk, százat megölünk
a világon mindent mi szép eltörölünk,
és abban rejlik gonoszságunk kulcsa,
hogy nem vesszük észre mit hagyunk hátra
