:
“Egyből észrevettem, amint beléptem a diszkóba. Igazán csinos volt: kicsi, talán túl kerekded, de tényleg aranyos. Meg aztán szimpatikus is volt, mindig nevetett. A lábai egy kicsit vastagok voltak, de a dereka vékony, és szép volt a haja. Egy szóval rögtön megtetszett. Nem akart táncolni, így leültem, és egy kicsit beszélgettünk. Pörgős típus volt, igazán szimpatikus. Egy kicsivel később megkérdeztem, hogy nem akar-e sétálni egyet a parton, mivel a zene miatt úgy se lehet semmit sem érteni, és mindent kétszer kell elismételnie az embernek. Igent mondott. Basszus, el sem hittem, hogy ez igaz!”
“És aztán?”
“Azt kimentünk a tengerpartra. Nem volt ott senki. Átöleltem, ő meg puha volt, mint egy macska. Megcsókoltam, és azt gondoltam: igen! Egyszóval, hogy kész volt a csaj, hogy sínen van a dolog. Becsúsztattam a kezem a blúza alá, ott viszont leállított.”
“Gondoltad te!”
“Nem, tévedsz. Lefogta a kezem, és azt mondta, hogy pár évvel ezelőtt volt egy műtétje.”
“Menj már! Ne mondd nekem, hogy régen Guglielmo-nak hívták!”
“Ne hülyülj, cseszd meg, nincs ezen semmi nevetséges."
“Oké, oké, és aztán?”
“Aztán megkérdeztem: ’milyen műtét?’, ő pedig azt mondta, hogy rákos volt. És hogy most már jól van, de le kellett vágni mindkét mellét. A francba! Egyből lehervasztott. A rohadt életbe! Mit lehet mondani neki egy ilyenre? Szarban maradtam. Ledermedve, a kezem a hasán, mint egy kődarab. Nem tudtam semmit se kinyögni. Aztán azt mondtam, hogy sajnálom. Mit kellett volna mondanom neki? Megcsókoltam, próbáltam nem arra gondolni, de semmi. Az egyetlen dolog, ami az eszembe jutott, a két sebhely volt, aminek ott kellett lapulni lent. Semmi más. Tök gáz, nem? Hogy ennek is pont velem kellett megtörténnie! Hogy lehet megdugni valakit, akinek nincs melle? Egyáltalán sehogy, de egy ilyen meg pláne nem az a típus, akit magadévá tehetsz a parton, aztán szia.
Ott maradtunk még egy kicsit smárolni, de már nem volt ugyanaz. Naná, hogy nem sikerült másra gondolnom, csak arra a szörnyű, csonka felsőtestre, és a műmellekre, amit reggelenként felvesz. Nem tudtam hova rakni a kezem utána. Úgy tűnt, hogy legalább három karom van pluszban. Most mondd meg, milyen egy szar helyzet!
Ő egy kicsit később azt mondta, hogy menni akar. Olyan furcsán mondta. Lassan beszélt, nyugodtan.
Visszakísértem a szállodába. Egyedül akart visszamenni, de hova gondolsz!
Senki nem szólt semmit. Persze ő sem beszélt. Jézusom! Már így is elég nehéz volt, ráadásul ő sem segített volna!
Elhaladtam a „Kamikaze” előtt, még egy rakás ember volt bent. Láttad már, mennyi ember van ott éjjel kettőkor? Megkérdeztem, hogy be akar-e menni, inni valamit. Nemet mondott – szerencsére. Aztán elkezdett esni az eső, mi pedig sietősre vettük a tempót.”
„Mit mondtál neki végül?”
„Ó, ott már kemény volt. Megcsókoltam, aztán azt mondtam: ’találkozhatnánk holnap a strandon, hmm?’ Ő igent intett a fejével, anélkül, hogy kinyitotta volna a száját. Aztán elkezdte a kulcsot keresni a táskájában. Persze a hülye kulcsot nem találta. Nem tudtam, hogy segítsek-e neki, vagy inkább csak álljak. Aztán végül csak meg lett. Kinyitotta az ajtót, felkapcsolta a lámpát és megfordult, hogy rám nézzen. Jesszus! Teljesen másnak tűnt. Csepegett róla a víz. A sminkje teljesen leázott a parti sztori, és a zivatar között, ami elkapott minket. Rémisztően sápadt volt; a szája pici és vékonyak az ajkai. Eh, tudod te is, hogy az egyetlen dolog, ami nem tetszik egy nőben, ha vékonyak az ajkai. A szempillafestéke lefolyt a szeme alá. Olyan volt, mintha túlzottan karikás lett volna a szeme. Szóval, talán az arcába tapadt haj, vagy a neonfény miatt, de igazán csúnyának tűnt. Egy szegény kis rusnyaság, cicivel vagy anélkül. Aztán semmi, megfordult és elment.
„És te?”
„Én meg ott álltam, mint egy balfék. Néztem a liftet, ahogy kinyílik, ő beszáll, majd becsukódik az ajtó. Semmi, meg se tudtam mozdulni. Ő nem fordult meg. A lift elindult. A lámpa elaludt, én meg még mindig ott.
Az összes csaj közül, aki ott volt a diszkóban, hogy pont őt kellett felszednem?! Tudod, nem a cicik miatt. De amikor megláttam úgy, smink nélkül, a fakó szemével, szétázott hajjal… Pedig a dizsiben olyan csinosnak tűnt… Te, legurítunk még egy sört? De mi a francot csinálok holnap, amikor találkozunk?
Fordította: Erdős Olga
* = Adriai üdülőhely.
(Az eredeti mű nyomtatásban megjelent a ferrarai Osservatorio Letterario című folyóiratban.)
