Eltűnődöm a vándormadarakon ,
amelyek itt vannak a tájainkon ,
Ösztönön alapuló szokásaik
azok , amelyen ember gondolkodik .

Tavasztól őszig , tevékenységükkel
állandó életre rendezkednek be .
Ősszel , elvándorolnak ösztönösen ,
amely szükséges a túlélésükre .

Érzik az eljövendő hideg jöttét ,
amely megnehezítené életüket ,
hiányolva a túlélés élelmét ,
kénytelenek itten hagyni fészküket .

Tavasszal , fáradtságot nem kímélve ,
visszatérnek a régi fészkeikre .
Itten költik ki a kicsinyeiket
és tovább építik a fészkeiket .

De a szülőföldjét elhagyó ember
nem vesz példát a vándormadarakról .
Nehézségektől menekül a némber ,
de nem menekülhet a honvágyától .

Élete ezennel kettősé válik ,
amely így , zavarja nyugalmát .
Élete végéig , csak így hánykódik
és egyre hibáztatja adott sorsát .

Cím: Vándormadár
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Simon Endre
Beküldve: March 7th 2005
Elolvasva: 1366 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]