Korhadó fák között
már én is lomhadok,
de köröttem nőnek
fiatal hajtások.

Rügyeik kinyílnak,
virágba borulnak,
szúette törzsemre
szirmaik ráhullnak.

Fáradt, hulló lombom
még fölöttük tartom,
adva árnyékot,
s védelmet olykor.

S ha végre felnőnek,
ők vigyáznak engem;
kivágott létemet
takarják könnyekkel.




Megjegyzés: egy apró magyarázat a címhez. Apu hívta így a gyerekeket.

Cím: Csutkók
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Víg Éva (veva)
Beküldve: March 14th 2005
Elolvasva: 1379 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]