Meditáció 5
Valaminek kell lennie abban,
hogy a lélek hallhatatlan.
Vagy hiábavalóság volna minden
tapasztalatunk az evilági létben ?
Mert holtáig tanul az ember,
Míg él percnyi pihenés sincs ebben.
Megtanul hinni, bízni, kérni,
gyűlölni, gyilkolni, félni,
szeretni, álmodni, remélni,
elbukni, s felállni újra.
Hitte felkészült a Nagy Útra !
Megtanult mindent mi az élethez kell !
Most élhetne igazán,
- és csak a halál jön el ?
Meditáció 6 ( fájdalom?)
Hittem, a világnak vége !
Kinyújtott kezem szíved el nem érte.
S a belémart fájdalom
‘majd elhozza önpusztításom.
De magam elszégyellve eszmélek fel,
az élet erre mit is felel ?!
Mert fájdalom, mit sugall
a háborúban meggyötörtek
- üres tekintete,
Gyilkos kórban szenvedők
- remegő keze,
Éhínségtől felpuffadt gyermek
- könnyező szeme,
A megkínzottak borzadó sikolya
Megerőszakolt gyermeklány iszonya !
S ha mindez fájdalom ! Igazán !
-s az enyém nem.
Mit kezdjek akkor mégis,
- fel-feltörő könnyeimmel ?!