[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 56
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 57

Jelen:


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Alex és Én!

Alex és Én Nem értem ezt a mai világot, minden olyan nehéz, mindenért meg kell harcolni és ha elhalasztasz egy lehetőséget, az soha többé nem jön vissza. Alex idejében ez nem így volt. Alex Taylor körülbelül a keresztes hadjáratok idején élt, középnemesi családban, melyből polgári pályára sodródott, s az értelmiségiek osztályát gyarapította. Alex az én szellemem, bennem van, ő az egyik énem. Az életét a monotonitás jellemezte, mivel negyvenöt évet élt remeteként az Alpok kisebb szirtjei között. Hogy miért menekült oda? Elege lett a világból, elege lett abból, hogy mindenért többszörös árat kellett fizetnie, elege lett belőle, hogy egy rothadó szemétdomb közepén ül, és persze nem utolsó sorban elege lett az érzelmekből, a szerelemből. Ő ezt a szót örökre kitörölte az elméjéből, az arcán viszont a félelem és az emlékek rongyolódtak. Ő és Én egyek vagyunk, nem egy korban éltünk, de egy célért harcolunk, Ő és Én mint két molekula, úgy kapcsolódunk egymáshoz. 1211 november 21-e emlékezetes dátum maradt örökké a szívében. Megismerte élete boldogságát, aki egyben élete nyomorúságát is jelentette. Élet? Én már nem használok ilyen szavakat. Ez a szó mára játékszert jelent, ha nem jó a játék eldobod, de ha jó akkor megtartod, de úgyis elkopik. Alex szerelmes volt, Alex beteg volt, mert ez betegség, gyógyíthatatlan betegség, s aki ezt elkapja, az soha többé nem menekül s örökre a mélybe zárja. Ez a szerelem Alex és a lány között nem tarthatott sokáig a lány arisztokrata származása miatt. Alex ezt nem bírta elviselni, szíve apró pici darabokra tört és érzelmileg teljesen megszűnt létezni. Így választotta tehát Alex a remete életmódot, teljesen elzárva a külvilágtól, teljesen elzárva a múlttól, de legfőképpen teljesen elzárva a lánytól. Alex és Én egyként gondolkodunk, néha előjön bennem, de máskor napokig nem látom. Én ugyanebben a cipőben járok ma 2003-ban. Én ugyanúgy szeretek valakit mint régen Alex, Én ugyanúgy elmennék innen mint régen Alex, Én ugyanolyan gyenge vagyok mint régen Alex. Alex és Én egyek vagyunk. Reinkarnáció? Lehet hogy Én vagyok a leszármazottja, lehet hogy Én vagyok Ő, de lehet hogy semmi közünk egymáshoz, mindenesetre Ő tudatni akarja velem hogy hol hibázott és segíteni akar a bajban. Szerinte a világ más volt régen, minden színes volt, a gondolatok a vágyak, ma csak arra jut időm hogy más árnyékában járjak. A világ lehet hogy más volt, de a gondok ugyanazok maradtak. Gond egyenlő szerelem. Örök gond. Megoldhatatlan gond, főleg egy olyan ember számára akinek negatív képet okozott az elméjében. Alex ilyen ember. Alex és Én egyek vagyunk. Néha belenézek a tükörbe, s szomorúan néz rám, olyankor nem tudom ki vagyok, mit akarok. Ő tudja, Ő már meghalt. Tudja milyen az élet de soha nem dobta el, mert reménykedett, hogy kap választ az út végén. Remény? Gyenge emberek kapaszkodója. A mai világban ez a szó szintén nem létezik. A reményre nem lehet alapozni de akkor minek van? Az reménykedjen aki álomvilágban, az meg sírjon aki a valóságban él, de ki a valóságban él az út végén nevet, aki az álomban él az út végén sír és szenved. Ez az élet egy rémálom csak van aki nem lát a saját szemétől. Mindent rózsaszínben lát, azt hiszi hogy minden tökéletes, az út végén pedig felébred és csalódik. Alex is csalódott de legalább boldogan élt egyedül az átok nélkül, a szerelem nélkül. Alex most is itt van, amíg Én gondolkodom addig Ő ír, amíg Én létezem addig Ő irányít, Alex és Én egyek vagyunk. Érzem a jelenlétét, érzem hogy eltorzulok, érzem hogy Ő csak jót akar nekem, érzem hogy feladom. Világ, Élet, Szerelem, Remény: átkok, nincs mögöttük háttér, üres szavak. Alex azt mondta ne higgy senkinek, s mindig csak magadtól félj. Néha teljesen kiborulok, Alex segít, megvigasztal, mindig ott van velem a bajban. Alex és Én egyek vagyunk, egy célért küzdünk, egyben viszont különbözünk: Ő ateista volt, mindent a természethez kapcsolt, nekem viszont Isten és a katolikus vallás a hitem. Járok templomba. Oda Alex nem jön velem, mert ott égeti valami. Alex azt mondta hogy nincs mennyország, a jók is a pokolba kerülnek. Alex azt mondta ne legyek jó, legyek gonosz, úgyis a pokolba kerülök. Alex gonosz? Csak irányítani akar. Én hiszek a mennyben és hiszem hogy van olyan hely ahol örökké boldog lehetek. Hiszem Istent, mert hit nélkül elvesznék ebben a szemétrakásban, ebben a világban. Megjött Alex. Hallom a körmeit az ablakomon, hallom a lépteit a szőnyegemen, érzem a létét a levegőben, érzem hogy csak segíteni akar………….már nem érzek semmit, nem érzékelem a külvilágot, látom a testem az ágyamon, felrepülök. Látom a fény, de még nem találom a választ, választ a kérdéseimre: Meghaltam?, vagy csak most kezdődik el az életem. Mi ez a hely? Hol van Alex? Itt minden csupa boldogság, mindenhol rózsák nyílnak, itt minden rózsaszín. Alex nincs többé, Alex nem jön ide, mert itt égeti valami. Ez a mennyország, ez a hitem. Alex és Én már nem vagyunk egyek, Én boldog vagyok, remélem Ő is!




Cím: Alex és Én!
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Albert Tibor
Beküldve: April 5th 2005
Elolvasva: 1448 Alkalommal
Pont:Top of All
Beállítások: Küldd el ismerősödnek  A publikáció nyomtatása
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds