Így perlekedek az árnyékommal ,
hogy ugyan miért kötődik hozzám ?
Nem maradhatok soha magammal ,
mert jelenléte nehezedik rám .

Utánozza a mozgásaimat
és gerjeszti az indulatokat .
Tolakodása menekít tőle ,
határoztam : elég volt belőle .

Megvilágításnál megjelenik
és a fénynek egy részét elveszi .
Az ember bárhogyan forgolódik ,
a nagysága az , ami változik .

Fény és sötétség közötti léte
nagy befolyással van az emberre ,
igyekezvén megvilágosodni ,
így az árnyékát is létrehozni .

Az ember nem élhet sötétségben ,
hogy meneküljön az árnyékától ,
de a felülről ráeső fényben
maradhat meg csak árnyékmentesen .

Béklyóba kötve az árnyékodat ,
teljes fényben mutatod magadat ,
mely az életed bármely területén
jelenik meg egy elvárt sikerként .

Cím: Az árnyékommal
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Simon Endre
Beküldve: March 29th 2005
Elolvasva: 1163 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]