Mit mondhatnék néked, Júdea Királya?
Szavaim nincsenek.
Csak nézem, nézem véresfehér homlokod;
Nem értelek téged.

Tiszta tekinteted ahogyan rámveted,
elnémul az ajkam.
Csak nézzük így egymást: én téged, s Te engem...
Kötél a nyakamban,


harminc ezüstöm már elszórtam az erdőn,
és véres kezeim
- tövis szúrta össze, míg fontam koronád -
lassan széjjelnyílnak,


S koppanva hullanak belőlük a szögek,
a nehéz vasszögek,
amikkel keresztre szegeztelek Téged.
Nem értem kegyelmed.

Cím: Júdás
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: V. Szücs Imola
Beküldve: April 12th 2005
Elolvasva: 1242 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]