"Mondd, merre vezet az út

álmatlan éjjeleken,

merre s hova jut, ki

bársonyba temetkezett

szólj, lesz-e még remény"/királyfi/





**

Igen,

van remény, bár halotti lepel az éj,

sötétkék bársonyba temetett reménytelenségre ítélve,

hisszük, hogy eljön még amire várunk,

s többé nem lesz reménytelenségre ítélve magányunk.

**

Igen,

kell a csókod számolatlanúl,

rebbenő pilláim alól szerlmesen nézlek,

kellenek a füledbe suttogott édes emlékek.

**

Igen,

kell a hárs illatú nyáresték villám cikázása,

kell a bódító parfűm csábítása,

kell az érett piros almák savanykás íze,

kell a csipkébe horgolt százévek elfeledett

Szindbád-szerű álomképe,

kell a még megannyi hízelgő szavak vágya,

kell a hullámzó keblek lágyan ívelt varázsa,

kell a harmat mosta talpak csendes osonása,

kell a csillagos nyárestéken fénybe hulló

éji lepkék násza,

kell a halk zenére ringó szerelem tánca,

kell a bársony bőrön lecsúszó selyem hűs simítása,

kell a kezeidnek ölemen kalandozó érintése,

kell a víz, hogy forróságtól áthevűlt testem hűtse,

kell a szellő, hogy hajunkba kapjon

kell a szerelem, hogy álommá váljon.

**

Igen,

nyári éjen szitáló langy eső...kell

gyürt lepedő hideg érintése...kell

gyertyaláng halk sercegése...kell

lángjának titokzatos fénye...kell

pohár bor fanyar íze szánkon...kell

csókokban érezve mézzel édesítve...kell.

**

Igen,

kellesz nekem, ezerszer is kellesz,

mindened kell a tested és a lelked,

hát erre vezet az út álmatlan éjen,

hozzám vezet, szeretlek, érezd!

Cím: Igen
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Ecsedi Éva
Beküldve: April 13th 2005
Elolvasva: 1183 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]