Figyelj, Uram. Nem kérek én sokat
Csak egy kicsivel több figyelmet.
Ne nézz mindig csak másokat,
Szánj rám is egy néhány percet.
Mert hogyha ezt most nem teszed
Elveszíthetsz majd újra egy lelket.
Eddig vártam, hogy talán észreveszed
Vergődésemet az élet viharában,
De rájöttem, hogy nem lát a szemed.
Hát most figyelj, mert e fohászban
Elmondom néked, hogyan képzelem,
További életemet ebben a világban.
Hogy ne haljon ki az érzelem
Szívemből, ezért arra kérlek
Töltsd meg jósággal, mert én kétkedem
Kétkedem, szomorkodom és félek.
Nem értem ezt a hazug világot,
Itt nem tud szárnyalni a lélek.
Adj néha egy kicsivel több boldogságot,
Nem kel hogy lelkem mindig fent legyen,
Csak zavard el tőlem a szomorúságot
Nem kel, hogy örömódát zengjek szüntelen,
Csak mutasd meg nekem, hogy melyik irányból
Nézzek, hogy lelkem ne legyen színtelen.
S ha egyszer el kell mennem ebből a világból,
Azt mondhassam majd, hogy boldogan éltem.
És jutott nékem is jóságból s csodákból,
Ezzel lett teljes ez a földi létem.
